Miképpen nézzünk magunkra, ha egy országban élünk?

Vendégszerzőnk, Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása.

Tíz jó tanács a legkülönbözőbb ideológiák képviselőinek

1. Válasszatok életszerű kiindulópontokat magatoknak! Induljatok ki abból, hogy egy országban éltek, s bár az egység, a konszenzus szép és jó dolgok, az egymással való egységre, megegyezésre jelenleg nincs esélyetek. Ne ijedjetek meg e felismeréstől, s ne keressétek máris, hogy ki miatt nem lehet egységre jutni.

2. E tárgykörben tartsátok szem előtt Bibó István gondolatát, aki szerint 1945 után kár lett volna (kár volt) egységet hazudni. Ma is épp így kár. Helyesebb, ha beletörődtök: egymástól eléggé elkülönültetek az elmúlt 25 évben. Tegyetek kísérletet megérteni, miért különültetek el egymástól. Ez a tudás egy majdani közeledés megindításához segítségetekre lesz.

3. Nem azért nem tudtok megegyezni egymással, mert rossz emberek vagytok. Hanem azért, mert egyelőre túl nagy a kihívás, s eddig nem találtatok ellenszert a liberális demokrácia egyik fő ellentmondásának feloldására. Ez az ellentmondás: papíron elismerjük a szabadságot, ugyanakkor ha a másik a miénkétől eltérő módon akar szabad lenni, azt már nem olyan nagyon tudjuk elismerni.

4. Rossz válasz, ha a szabadság korlátai miatt magát a liberális demokráciát kárhoztatjátok vagy vetitek el. A liberális demokráciával vannak persze bajok, de ezzel is érdemes lesz egyszer megismerkedni. Ha megértitek, hogy a liberális demokrácia és a szabadság valódi kiteljesedése összefügg, nagy lépést tesztek előre.

5. Viszont semmiképpen se pusztán egyéni szabadságot értsetek a szabadság fogalma alatt. Egy sportriporter azt mondta a minap: közszabadságok, közösségi adakozások dolgában érdemes lenne tanulni Amerikától. Olykor tanuljatok sportriporterektől.

6. Gondolkodjatok el továbbá más témákon is. Például arról, kellőképp felkészítettétek az embereket a demokráciában való létezésre. De kezdjétek magatokon: értitek-e a demokráciában élés egyik legfontosabbikát, a demokráciára nevelést? Hallottatok-e erről egyáltalán? S tudjátok-e, hogy a számunkra mintát jelentő nyugat-európai országok felemelkedéséhez – sok más mellett persze – ez volt az egyik kulcs? Ha erről (valljátok be magatoknak) nem sokat tudtok, akkor, nosza, kezdjetek bele.

7. Hogyan képzelhetitek akár egy pillanatra is, hogy a demokrácia iránt elkötelezett emberek nélkül bármilyen politikai kísérlet tartósan sikeres lehet? Az emberi elkötelezettségekbe való befektetés nélkül a véletlenre bízzátok a demokráciát. Ne csodálkozzatok hát, ha a magyar demokrácia szerfölött ingatag lábakon áll.

8. Irtóra figyeljetek oda ellenfeleitekre. Ne csak azért, hogy a nap 24 órájának minden másodpercében jól lebunkózzátok egymást. Hanem azért, mert ellenfeleitektől a nap 24 órájában akár tanulhattok is. Nem beszélve arról, hogy ez által magatokat is jobban megérthetitek. A politika elfajulásának egyik fő oka, amikor az ember magát nem érti. Olvassátok el, mit mond a világhírű zongorista és karmester, Daniel Barenboim: „a politikai gondolkodásban is teret kellene nyernie a gondolatnak, hogy ha nincs benned valami a másikból, nem tudsz igazán kiteljesedni”. Nem lehet, hogy kiteljesedési problémáitok vannak?

9. Higgyetek az igazatokban, de ne higgyetek abban, hogy ami nem a ti igazatok, az már nem is lehet igazság. Tartsátok szem előtt Blaise Pascal mondatát: „A tévedés sosem az igazságellentéte, hanem az ellentétes igazság elfelejtése”.

10. Sose gondoljátok, hogy bármit is megoldottatok. Véssétek az eszetekbe, amit egy 19. századi liberális, John Stuart Mill mondott: „Az emberiség tévedéseinek jó része azon szerencsétlen hajlamából származik, melynél fogva oly tárgyról, mely már nem kétséges, többé nem is akar gondolkodni.”

Csak kétségeink – és gondolkodnivalóink – vannak.