Ákosról és a hisztériáról

„Teljesen hidegen hagy, hogy ki mit gondol helyesnek és helytelennek, mindenki eldöntheti, hogy mivel ért egyet és mivel nem. Ugyanakkor problémásnak tartom, hogy folyton csak a világnézeti nézőpontok jelennek meg a magyar közbeszédben, miközben van egy társadalmi realitás is. Nem értek egyet azzal, hogy a nőknek csak szülniük kellene, sem pedig azzal, hogy a nő elsődleges útja az önmegvalósulás felé, hogy karriert építsen.

Döntsék el a nők, hogy mit tartanak fontosnak az életben, ennek pedig senki ne álljon az útjába. Ez az igazi önmegvalósulás: hagyni a másikat kibontakozni, támogatni a családalapításban, a karrierépítésben. Működhet-e a kettő együtt? Ha az édesanyámra gondolok, akkor azt kell mondanom: igen, bár nem könnyű, mivel számtalan problémába ütközik egy nő, ha gyermeket és saját egzisztenciát is szeretne az életben. Ez egy valós probléma.

Sajnálatos viszont, hogy mindig csak a nőkről esik szó, ha a rossz demográfiai állapotokról és egyéb társadalmi krízisekről beszélünk. A férfiak jelentős része például alkalmatlan az apai szerep ellátására, képtelen vállalni a következményeket, a felelősséget. Konzervatív értelemben úgyis mondhatnánk, hogy nem férfi. Ilyen férfiakra pedig egy nő sem építhet, hiába szeretne családot, gyerekeket. A probléma tehát összetett, erről hosszasan lehetne vitatkozni.

A szerdai Ákos koncert előtt nagyjából 5 ember tiltakozott, míg a bent lévők egy része azt skandálta, hogy »veletek vagyunk«. A szekértábor-logika helyett néha beszélhetnénk magáról a problémáról is.”