„Angela Merkel a Németországot és az egész Észak-Európát fenyegető demográfiai katasztrófa elől – melyről pompás elemző cikkeket olvashatunk e számban – egy még nagyobb demográfiai katasztrófa felé menekül. Borúlátó számítások szerint ötven éven belül a németek kisebbségbe kerülnek Németországban. A derűlátó számítások ezt kicsit későbbre teszik. Akármikor is lesz, ha bekövetkezik – és bekövetkezik –, onnantól már csak politikai szándék kérdése, hogy egy népszavazáson, vagy egy parlamenti döntésen felülkerekedjen az »újnémetek« akarata, melynek nem csupán szimbolikus eredményeként unokáink idejében kitűzik Berlin fölé a félholdas lobogót.
Ha így mennek tovább a dolgok. És most úgy fest, hogy így mennek tovább. (...)
Ami pedig a törököket illeti, ők közelebb kerültek egy nagy álomhoz. A XII. és a XIX. század között a török szultán volt a szunnita többségű iszlám világ feje, a kalifa. A XX. század eleje óta újra felfedezhetők a török politikában a vágyott hegemonizmus jelei. Az önfeladó Nyugat most tálcán kínálta fel a lehetőséget: Európa déli határainak ellenőrzése fejében Törökország fokozatosan bevonulhat az unióba. Egyelőre csak a vízummentes beutazás lehetőségét kapja meg jövő októberben. Cserébe visszafogadja a kitoloncolt fölösleges bevándorlókat, akik ellátásáért két évre az unió 3 milliárd eurót fizet. Egyelőre ennyi.
Elég is. Törökország nem siet. Minek sietne? Ma még csak 80 millióan vannak. Ötven év múlva azonban az övék lesz Európa legnagyobb nemzete, és Európa addigra iszlám többségű lesz. Törökországnak sok évszázados gyakorlata van az iszlám világ fölötti uralkodásban, s ez a képesség akkor majd megint jól jön nekik. Merkel mama nagyon bevásárolt. A számlát pedig majdnem az egész Európa fogja fizetni. Kivéve néhány szerencsés nemzetet. Élükön a magyarokkal. Ezt vívtuk ki, s erre büszkék lehetünk.”