Stációk (4.)

„Ha vendéget hívok a házamba, és tudom, hogy ateista, attól még nem fogom levenni a keresztet a falról. Ha ezért megsértődik, mehet haza, és nem hívom többet. Nem olyan bonyolult ez. Ha a muszlimnak nem tetszik a kereszt és a karácsony, és nem akarja elviselni vagy tolerálni, menjen haza a picsába (igen, azt hiszem éppen ez a megfelelő és a kellő szó a helyzet hangulati aláfestésére)!

Menjen haza, és ne jöjjön ide, soha többé.

Ha pedig mindenképpen ide akar jönni, akkor fogadja el, hogy itt ez van. Itt feszület van, meg kereszt a templomon, meg karácsony és húsvét, továbbá miniszoknyás csajok. Akiken nem azért van miniszoknya, hogy a kanmuszlim megerőszakolhassa. És zenét hallgatunk, és koncertre járunk, meg moziba, és alkoholt is iszunk, és megesszük a disznót, sülve, főve meg rántva.

Itt ez van. És nem lesz más.

És korlátlan muszlim bevándorlás sem lesz. Mert bár az Orbis Unum illuminátusai most éppen ezt szorgalmazzák, de el lesznek zavarva. Mert bár szegény hülye Schilling Árpád a Magyar Narancsban éppen forradalmat vizionál Orbán ellen, de azért jó, ha mi tudjuk: közel ugyan a forradalom, de az nem Orbán ellen, hanem az illuminátusok, a multikulti elmebeteg papjai, a libertariánusok, a szélsőséges liberálisok és anarchisták és individualisták ellen fog kitörni.

És talán a németek állnak majd az élén. Ezt remélem. Mert a németek valamiért ilyenek. Minden fontos dolog tőlük indult el, még az illuminátusok rendjét is egy német, Adam Weishaupt alapította.

És a németekben az a szerethető és az az elviselhetetlen, hogy semmit sem tudnak fél szívvel csinálni.

Amikor nácinak kellett lenni, akkor ők ellentmondást nem tűrően nácik voltak.

Amikor agymosott, lélekgyilkolt liberálisnak kellett lenni, akkor ők agymosott és lélekgyilkolt liberálisok voltak, fenntartás nélkül.

Ez egészen idáig tartott.”