Terrorhullám és a média

„A nyugati média jelentős része továbbra is az ismert Dávid-Góliát narratívában láttatja a palesztinok és Izrael konfliktusát. A kényszeredett izraeli válaszlépéseket »állami terrorizmusnak« értékelik, amellyel az elnyomó, apartheidet intézményesítő rasszista állam él a kizsigerelt, autonómiáját féltő, békés néppel szemben. A cél egyértelműen a zsidó önvédelem legitimitásának megkérdőjelezése, amely logikus módon vezet magának a zsidó állam legitmitásának megkérdőjelezéséhez, ahogy azt egyébként a BDS nemzetközi bojkott-mozgalom régóta hirdeti.

Partnerek erre a nemzetközi jogvédő szervezetek is, mint a Human Rights Watch (HRW) és az Izraellel szemben különösen elfogult Amnesty International, amelyek modern emberi jogi nyelvezeten értelmezik a konfliktust, természetesen a zsidó állam kárára. A nemzetközi lapok lényegében elhallgatják a terrorhullám kiterjedtségét, meg sem említik vagy bagatellizálják Abbász kirohanásait, a gyűlöletkeltő propaganda működését, amelyek a nap minden órájában azt sulykolják, hogy Izraelt – egy ENSZ-tagállamot – el kell törölni a Föld színéről.

Ugyanakkor mély megértéssel írnak az elkövetők jogos »felháborodásáról«, az elnyomókkal szembeni ellenállásukról, megértést tanúsítva az elkövetők, nem pedig a (zsidó) áldozatok iránt, hamis erkölcsi egyenlőséget sugallva tettes és áldozat között. Joggal állapítja meg az amerikai Frontpage Magazine szerzője: teljes rejtély, miért azonosul a nyugati média az elkövetőkkel, és miért akarja dehumanizálni az izraelieket.”