Közmédia a tömeghergelés szolgálatában

Önmagában is elég komoly gond a migrációs krízis. Kormányunk kerítéses megoldását leszámítva Európa országai egyelőre teljesen tanácstalanul állnak, az EU tehetetlenkedik; az emberek pedig jogosan tartanak az Európa déli határain át érkező migránsoktól. Már a kormány is ezekre a félelmekre alapozta kampányát a témában; a túlbuzgó magyar közmédia pedig a szakmai szabályokat teljesen félretéve igyekszik ehhez folyamatosan szállítani a muníciót.

Remek példa erre a „migránstelefon/ok” állítólagos ügye. A kormányzati narratíva egyik eleme a Charlie Hebdo-ügy óta migránskérdésben, hogy a migráció és a terrorizmus el nem választható fogalmak. Persze teljesen legitim dolog a − most már horvát-szlovén − határokon mindenféle kontroll nélkül átlépő, az egy főre jutó terroristák számát tekintve mindenképpen világelső Közel-Keletről érkező szerencsétlenek miatt fokozottan ügyelni a terrorfenyegetettségre − még akkor is, ha az idei hírhedt terrortámadásokat zömében „helyi” terroristák követték el. Ez nem is kérdés: ez a szakszolgálatok dolga. Ez lenne az egyik értelme a menekültügyi eljárásnak is, ha nem válsághelyzetben lennénk.

A közmédia híradója viszont kötelességének érzi, hogy az ügynek ez az aspektusa semmiképpen ne merüljön feledésbe: egy rendkívül megbízható forrásból, a Betyársereg egyik tagjától „szereztek” pár hete egy telefont, amit a férfi állítólag a kukoricásban talált a déli határ környékén. Ezt követően az ezeken talált képekből és videókból több napon át tartó, hosszadalmas „oknyomozó” anyagot kerekítettek, drámai zenével, szakértőkkel és mindennel, ami ehhez dukál − implikálva, hogy az ide érkezők bizony terroristák. Nesze, itt a bizonyíték. A hiba ott csúszott be, hogy az izgalom közepette elfelejtették rendesen megnézni, hogy mire is alapozzák állításaikat.

Széky János az ÉS-ben és a Paraméteren, Tamás Bence Gáspár a 444-en, Tompos Ádám pedig a Magyar Nemzetnél vette sorra, hogy mi is hibádzik a félelemkeltésre alkalmas anyagokban − amik valószínűleg keresztül mehettek Németh Zsolt, az MTVA belső berkekben hírhedt hírigazgatójának láttamozásán is.

Nézzük csak: két Google-kereséssel kideríthető, több esetben nem is az van a felvételen, amit az M1 állít. Nem egy halott csecsemő, akivel iszlamista eszméket propagálnak; hanem egy mexikói drogbárót kifigurázó, rendkívül ízléstelen fénykép. A videókon nem gyerekkatonákat képeznek ki vagy az Iszlám Államhoz csatlakozásra buzdítanak, hanem éppen az Iszlám Állam szörnyű tetteit mutatják be, vagy az egyik esetben „katonai napot” tartanak egy szaúdi iskolában.

Az MTVA, a telefonokat elvileg vizsgáló TEK és a felvételeket állítólag megtaláló betyársereges arc azóta nem nyilatkozik a kérdésben. Az MTVA azt kéri, nézzük tovább a műsorait, hátha kiderül majd valami – elég gyenge stratégia ez a nézettség növelésére. Nem tudjuk például, hogy egyáltalán hány telefonról van szó. Azt is csak a betyársereges embernek kellene elhinnünk, hogy az eldobott telefont/telefonokat migránsok hagyták ott, ahol ő találta, ha egyáltalán találta. Ezzel együtt már csak Széky János fent linkelt felületes utánakeresései alapján is nyilvánvaló, hogy a közölt, vagy nem is közölt, csak ismertetett felvételeket egyáltalán nem vizsgálták meg alaposan a riportanyag készítői.

Nagyon könnyű a nézőknek idegen nyelven, számukra ismeretlen környezetben készült videókat mutatni, aztán odahívni egy-egy, kormányzati narratívával mindig feltűnően egyetértő, gyakran kétes szakértelmű „szakértőt”, hogy szörnyülködjenek egy kicsit, meg hogy legitimálják már az anyagot a „tekintélyükkel”, ha máshogy nem sikerül. Ami sokkal nehezebb és tényleges nyelvtudást, felkészültséget utánajárást, szakmai munkát igényel, az az, hogy rendesen utánanézzenek, hogy mit is tesznek az őket néző emberek elé, mire próbálják felhúzni a sztorijukat; ami egyébként akár tényleg fontos is lehetne, ha mondjuk tényleg egy terrorista hagyta volna el véletlenül a telefonját. De hát nem is ez a cél.

Érdemes megnézni, hogy egy évvel ezelőtt, a netadós tüntetések csúcspontján mit csinált az akkor még nagyon kormányközeli lapként működő Magyar Nemzet. Az elmúlt évek legnagyobb tüntetéséről kis anyagban, azzal a címmel számoltak be, hogy „Internetadó: lenyúlta az MSZP a tiltakozást”; mellette a nagy anyag címe: „Emelkedik a nyugdíj, a családokat is segítik”. Azóta kirobbant a Simicska-Orbán-hidegháború, és hopp, a Magyar Nemzetnél egyre elfogulatlanabbul megy az újságírás. A szintén Simicska-birodalomhoz tartozó Hír TV vezérigazgató-helyettese ezt eléggé nyersen írta le:

„A főnökeimnek, illetve áttételesen valamelyik kormányzati kommunikációs embernek ezután nem kellett engedélyt adni ahhoz, hogy kit hívok be, milyen témát dolgozok fel és milyen módon, hanem szabadon dönthettünk mindenben. Méghozzá régimódi, úgynevezett BBC-s elvek, azaz kizárólag a szakma szabályai szerint. (...) Az értekezleteken elmondtam mindenkinek, hogy felejtsék el az öncenzúrát, a régi reflexeket, és próbáljanak meg szabad, független újságíróként viselkedni.”

A szakma szabályai szerint, független újságíróként.

Ezek azok az elvek, amelyek jelenleg kicsit sem működnek ott, ahol talán a legfontosabb lenne: az évente 80 milliárd forint közpénzből, a mi adóforintjainkból működtetett országos, állami médiánál, még pontosabban az idén márciusban kreált egész napos hírcsatornánál. Az M1-nél dolgozó emberek látszólag szakmai munkát végeznek: tudósítanak, híreket írnak és olvasnak be kamerákba, szakértőket kérdezgetnek különféle témákról – valójában azonban a kormányzat által sugallt narratívát szolgálják ki reggeltől estig, teljes fordulatszámon, kérdés és kételkedés nélkül.