Göncz Árpád sosem hagyta magát

„Göncz az MDF-SZDSZ paktumnak is nevezett megállapodás miatt lehetett köztársasági elnök. Az első szabad választáson győztes MDF átengedte a második helyen végzett, és ellenzékbe vonuló SZDSZ-nek az államfő jelölésének a jogát, és cserébe az SZDSZ belement abba, hogy jelentősen szűkítsék a kétharmados törvények számát. Az alku kifejezetten Göncz Árpád személyén alapult: Antall József, az MDF miniszterelnöke határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy az SZDSZ-ből a kisgazda múltú Göncz legyen az SZDSZ jelöltje a posztra. (...)

1998-ban, az első Orbán-kormány megalakulása után hűvösebb, de udvarias lett a viszonya az új miniszterelnökkel. Úgy érezte, hogy továbbra is komolyabban veszik, mint Antall József vagy Boross Péter kormányzása alatt, ám a politikai ellentétek fokozatosan előjöttek az új felállásban. A legkomolyabb konfliktus abból lett, hogy Göncz elnöki kegyelemben részesítette Kunos Péter bankárt, ám a kegyelmet nem írta alá Dávid Ibolya igazságügyi miniszter. Gönczöt mélyen sértette, hogy felülbírálták a döntését. Göncz második elnöki ciklusa 2000 nyarán fejeződött be, azóta visszavonult a politikától.

Az utóbbi néhány évben megromlott egészségi állapota miatt egyáltalán nem vállalt semmilyen nyilvános szereplést sem. Göncz Árpád népszerűsége ellenére is megosztó politikus volt, hiszen markánsan képviselte véleményét, és sok elemzés szerint többször is túllépett a magyar államfők alkotmányban kijelölt keretén.

Ugyanakkor Göncz Árpádot mindig következetes viselkedése kiemeli a 20. század magyar politikusai közül: soha, egyetlen diktatúrával sem alkudott. Egy vérzivataros században mindvégig a szabadság reményét képviselte. Fegyvert fogó diákként, konspiráló ellenzékiként és az ország első embereként is azért küzdött, hogy Magyarország szabad ország legyen.”