„Kormányváltás kellős közepén vagyunk, és észre sem vesszük. Nem a demokratikus erők váltják le Orbánt, és nem is Vona Gábor ül a helyébe. Orbánt Orbán váltja le, vagy fel, választás nélkül is. Az egyik Orbánt a másik Orbán, aki minden eddiginél nagyobb arányban, szinte az összes lényeges ponton a Jobbik programját valósítja meg. Karakterét tekintve ez már a Jobbik kormánya, bár a miniszterelnököt ugyanúgy hívják.(...)
A kormányfő manővere sikerült. A Jobbik korábban növekedésnek indult tábora immár saját emberét látja benne. Miért ne szavazna rá? Orbán metamorfózisának újabb állomásához érkeztünk. Kezdetben volt Orbán 1.0, a szabadelvű, polgárpukkasztó, farmeres-szakállas ifjú politikus, a Liberális Internacionálé alelnöke. Aztán elénk pattant Orbán 2.0, a polgári konzervativizmus mellényes-öltönyös apostola, már-már Antall József szellemi gyermeke. Most itt van Orbán 3.0, egészen más rokonsággal. Már kevésbé Antallt, inkább Horthyt követné, sőt: egyre inkább Vona Gábor joviális politikai nagybácsijának látszik, aki szívesen fiatalítja magát az öcsike szóhasználatával és ötleteivel. Öcsike rá is csodálkozik: »A kormány a mi javaslatainkat valósítja meg a migrációs válság kezelésében« – így Vona.
Szóról szóra igaza van. A kerítés a militáns jobbikos Toroczkai javaslata. A határvadász századok felállítása, a honvédség bevetése a Jobbik frakciójától ered. A CÖF, a Fidesz egyelőre fegyvertelen magyar gárdája éppúgy önkéntes kerítés-építőket toboroz, mint a Jobbik.
A kormány a Jobbik kottájából játszik és nem csak a menekültek ügyében. A »lopakodó kormányváltás«, a kurzus ideológiájának, történelemszemléletének, jövőképének eltolódása a jobbszél felé, fokozatos volt. Most már több a sodródásnál: tudatos döntés eredménye. (...)
A Jobbik ígéreteit a Fidesz váltotta valóra.”