Invázió, betolakodás folyik

„– Meddig kell visszagombolni az Európai Unió mellényét, egyáltalán vissza lehet még gombolni?

– A mostani európai káoszban – Ukrajnával, a görög válsággal s a bevándorlással sújtott világunkban – az egyetlen jó dolog, hogy újra fel kell tennünk azt a kérdést, hogy kik is vagyunk mi, európaiak. Ha ezt nem teszik meg a politikusok, majd felteszik a szavazók, de abban nem lesz sok köszönet. Az unió eredetileg egy korlátozott gazdasági együttműködésből indult, lett belőle közös piac, európai gazdasági közösség, majd megszületett az Európai Unió. A kereszténydemokrácia alapelve a szubszidiaritás. Ez azt jelenti, hogy minden problémát ott kell megkísérelni megoldani, ahol az keletkezik, s ahol a megoldáshoz szükséges legtöbb információ és elégséges erőforrás, eszköz rendelkezésre áll. A települések gondjait a települések, a nemzetállamok problémáit pedig a nemzetállamok oldják meg, ne a távoli Brüsszelre bízzák azokat, illetve ne próbálja meg az ehhez szükséges kompetenciákat senki sem elvenni tőlük. Ha az unió így működne, egy csapásra megszűnne a sehová sem vezető, „erős tagállamok kontra föderális Európa” vita. Végre a közös európai értékek kerülhetnének szóba. Az unió­ban jelenleg az is tarthatatlan, hogy mindent a gazdasági lobbiérdekek határozzanak meg, az uborkagörbülettől a tyúkketrecek paramétereinek rögzítéséig. Ezek az irracionális esetek is nyilvánvalóan arról szóltak, miképp lehet helyzetbe hozni egyes tőkeerős vállalatokat a kis- és közepes vállalkozókkal szemben. De az is őrület, hogy az unióban központi kérdéssé kezd válni a nemek eltörlésének kérdése. Miközben ezt az aberrált ötletet egyesek erkölcsi parancsként kívánják elfogadtatni a nemi egyenjogúság és a szabadság jegyében, azonközben a nemzeti kisebbségek ügye, a nemzeti-kulturális önazonosság megőrzéséhez való jog senkit nem érdekel az unióban. Az egyszerű választóban ezek a jelenségek feszültséget teremtenek. Azt látják, hogy a brüsszeli adminisztráció hivatalnokai és politikusai teljesen elszakadtak a valóságtól. Ha viszont a mostani uniós morális és szellemi terror tovább folytatódik, fel fog lázadni az európai normalitás. A migránshullám a nemzeti pártok erősödésével jár. Nemsokára teljesen átrajzolódhat Európa politikai térképe, de semmi sem garantálja, hogy a helyzet jobb lesz, mint most. Az biztos, hogy annyira kétségbeejtő állapotban van Európa, hogy valaminek történnie kell, és valószínűleg történni is fog.

– Nem érzi abszurdnak, hogy a bevándorlást támogató európai baloldal és liberális réteg azoknak a muszlimoknak a befogadása mellett áll ki, akiknek vallása, morális alapállása kizárja azokat az életvezetési és politikai elveket – a homoszexualitást, a genderizmust, de még az egyház és a politika szétválasztását is –, amelyeket a liberálisok vallanak?

– A liberálisok semmiben nem különböznek a kommunistáktól: nem hisznek az örökkévalóságban, és ugyanaz a világmegváltó messianizmus, arrogancia hajtja őket. Csak az »itt és most«, a gyorsan megszerezhető szavazatszám, a hatalom és a pénz érdekli őket. Látjuk, a szociáldemokrácia mögül elfogytak a munkástömegek, ezért új »elnyomottakat« kell találniuk. Ha nincs elég szegény ember, akkor a szocialisták elegendő számút teremtenek a kormányzásukkal, vagy más földrészekről importálnak maguknak szavazókat, illetve különböző virtuális kisebbségi csoportokat kreál­nak, s ajánlanak nekik »védelmet«.

– Hogy határozná meg, mi zajlik most valójában, gazdasági bevándorlás vagy népvándorlás?

– Egyik kifejezés sem írja le igazán a valóságot. Miközben a rajtunk átcsörtető tömegben nyilvánvalóan vannak olyanok, akik az életüket mentve menekültek el a lakóhelyükről, azonközben mire Európába értek, addigra már nem védelmet kérni érkeztek, hanem részt követelni az európai jóléti ellátásokból, tudatosan figyelmen kívül hagyva minden számukra akadályt jelentő jogszabályt. Így valójában már invázióról, betolakodásról van szó. Ránk rúgják az ajtót, betondarabokat dobálnak a határunkat védő rend­őrökre. Ezt az agressziót a nyugati média úgy tálalta, mintha pusztán humanitárius problémáról lenne szó.”