Toleranciakultusz kötelező kivételekkel

„De vizsgáljuk meg a homoszexuálisok megítélését a muszlim kultúrában (amelyet természetesen tisztelni kell, hiszen csak a keresztény tanok ósdik és elavultak). A világon jelenleg hét ország nemzeti joga fenyegeti halállal a homoszexuálisokat, ezek mindegyike muszlim többségű ország. A »felvilágosult« mohamedán országokban sem fenékig tejfel azonban az élet a melegek számára: Szaúd-Arábiában (amely az USA legfőbb szövetségese a térségben) 2010-ben ötszáz(!) korbácsütésre és öt év börtönre ítéltek egy homoszexuális férfit. De nem volt olyan régen, amikor Törökország (amelyik az Európai Unió tagjelöltje) belügyminisztere titulálta a szexuális másságot – a sertéshúsevéssel együtt – a becstelenség és az embertelenség megnyilvánulásának.

És akkor vissza az elbocsájtott lengyel pap esetére. Mindenekelőtt tisztázzuk: a katolikus egyház egy hierarchikus szervezet, ha úgy dönt, hogy valakit elbocsájt a kötelékéből, akkor nincs az a toleráns jóakaratú jogvédő, aki megkérdőjelezhetné ezt a döntést, de még azoknak a »szakmaisággal felkent« szervezeteknek sincs beleszólásuk, akik olyan hevesen igyekeznek megváltoztatni mindennapjainkat. Nincs párbeszéd meg kompromisszum, az van, amit a feljebbvaló mondd és kész. Ezt, úgy tűnik, a világon mindenkinek sikerül felfognia, csak a toleranciakultusz híveinek nem. Körükben általános az a felfogás, hogy a kereszténységet gyalázni trendi, míg a (vallási) kisebbségeket tisztelni kell. Ők fel vannak háborodva az elbocsájtott lengyel pap esetén, de képtelenek elfogadni, ha valaki nem tiszteli az iszlám hagyományokat. Ez persze feloldhatatlan önellentmondáshoz vezet: a legújabb dédelgetett kisebbség ugyanis mindent tagad, amit hivatásos védelmezőik dogmaként kezelnek.

Egy dolgot azonban tisztázzunk: a toleranciakultusz hegemóniája hamarosan véget ér. Vagy úgy, hogy a követői egyszerűen kiábrándulnak belőle, mert belátják nyilvánvaló hazugságait; vagy úgy, hogy az Európába betelepülő muszlimok számolják majd fel (tudják, a »Kalifátusban nincsen pride«). Az egyház pedig marad ugyanaz, mint az elmúlt 2000 évben mindig: szilárd kőszikla az eszmék rohanó folyójában.”