Civilizációs öntudatlanság

Á, hát ez nagyon érdekes..most volt Franciaországban egy szörnyű busz-kamion baleset, 43 halott. De más esetekben is, ha tömegbaleset van vagy valami nevezetesebb személyiség hal meg, rögtön misét mondatnak érte - még a Charlie újságíróiért is, a pápa is, és senkit nem érdekelt, hogy néhány barom liberális ezen gúnyolódott - és a tömeg tódul a templomba imádkozni értük.És megy az államelnök is, függetlenül attól, hogy zsidó, ott van a katolikus templomban az áldozatok tiszteletére rendezett misén. Európa tudja, hogy keresztény, csak tudat alatt tartja..nagy katasztrófák idején viszont azonnal visszatalál.

Azzal meg, amit te mondasz, az a baj, hogy a politikusokat kiemeled azok köréből, akiket Isten az üdvösségre hívott, és ezért többek között arra, hogy "onnan fentről" kapott hatalmukat Isten dicsőségére használják. Igen, Pált Isten védte meg Korinthusban, de ehhez eszközül választotta Galliót. Nem véletlenül választottam a feleség jelenetét Pilátus kapcsán. A látszólag jelentéktelen mozzanat pont a Szentírás figyelmeztetése, hogy Pilátus sem egyszerűen báb egy színdarabban, ahogyan te fönt bemutatod. Megkapta az esélyt arra, hogy másképp döntsön, mint ahogy döntött, és ne szolgáltassa ki Jézust a zsidóknak, de nem élt vele. Isten titka, hogy a megváltás miként ment volna végbe, ha Pilátus úgy dönt, hogy "kimarad a Krédóból", de volt ilyen döntési szabadsága. Vedd ki a feleség jelenetét a Szentírásból, és utána mondhatod, hogy Pilátus tette, amit a szerepe diktált. De a feleség jelenete írva van. Szóval visszatérve arra, amiben tök igazat adtam neked: végső számadásunk Istennel van, és hülyeség azon nosztalgiázni, hogy ilyen vagy olyan társadalmi környezet mennyivel jobb vóna.

Amit mondasz logikus, ám igeellenes. Filozofálsz, és helytelen következtetésre jutsz. Nincs, és nem lehet különbség az Igéhez való viszonyunkban a politikai áramlatok szélsőséges hullámverésében. Az Igébe, azaz Istenbe kell helyezni a bizodalmat, és nem az emberi okoskodásba. Ez a keresztény gondolkodásmód. A kereszténységet meg lehet úszni , ha adott esetben kedvezőtlenül alakul a széljárás a politikában, de ennek ára talán az örök élet, és ebből a perspektívából a széljáráshitű keresztény könnyen köthet veszteséges üzletet. A keresztény az örök életét nem adja. Az testi életéért sem adja. Semmiért sem adja. „Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” Ha már Poncius Pilátus: az ő hozzáállása (Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság?), mit sem változatott Jézus magatartásán, sőt szükséges volt e fájdalmas, és igazságtalan tett, a mi üdvösségünkre, hiszen Jézusnak Istentől rendelt útja volta keresztre. Pált pedig nem Gallió mentette meg a zsidóktól, hanem az Úr oltalmazta: „Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban.” Nem Gallió cselekedett előbb, hanem az Úr. Illetve az eljövendő nehézségeken át is töretlen maradt Pál hite: „A következő éjszakán pedig melléállván néki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell néked Rómában is bizonyságot tenned.” Bebörtönzés, vádoltatás, hányattatás, per, de Pál kitartván a hite mellett Rómába jutott, az Úrnak, a Kijelentésnek engedelmeskedve. Pál misszióját szemlélve elfogadható volna a széljáráshitű kereszténység? Ha kommunizmus van kiürülnek a templomok, és elhallgat az Ige, ha demokrácia van, akkor pedig megtelik, rendben volna így? A Biblia nem ezt tanítja. De nézzük meg konkrétan, mit ígér Jézus a szenvedő egyháznak? „A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, a ki halott vala és él: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki győz, annak nem árt a második halál.” És mit ígér a langyos, széljáráshitű kereszténységnek: „A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Ámen.

Azért ezt kicsit túlbonyolítod. Mondjuk egy generációval ezelőtt kirúgtak volna a munkahelyek jelentős részéről, ha templomba jártál volna, és ez kiderül. Az elmútthuszonöt évben ez így nem fenyegetett. Valamiképpen csak üdvözölhető változás, nem? És fordítva, ha nem is a keresztény Európa bukásáról beszélve, de csak hápoghatnánk (legalább magunkban), ha újra egzisztenciális kockázattá válna templomba járni, mondjuk kitörne miatta a fejetlenség. Avagy bibliai példával élve, se Gallió helytartó, se Pontius Pilátus helytartó nem a keresztény Európát képviselte, de mégiscsak van egy világos szentírási értékítélet amellett, hogy Gallió helyesen gyakorolta a hatalmát Korinthusban, Pontius Pilátus meg nem (vö. pl. a nejének a látomása). Szóval ezt az értékítéletet én akkor sem engedném el, ha se Gallió, se Pontius Pilátus nem minősíthető keresztény politikusnak. Ennek megfelelően az, ha egy politikai környezet kedvezőbbre avagy kedvezőtlenebbre fordul a keresztény tanúságtétel szempontyábul, mégiscsak megállapítható.