„Michel Rocard szocialista miniszterelnök mondta még a kilencvenes évek elején: »nem tudjuk a világ összes szerencsétlenjét befogadni«. Jelentjük a helyzet változott: a világ szerencsétlenjei sem akarnak már Franciaországba menni. A virulens iszlámgyűlölet, a Calais-i »dzsungel«, az erőszakos telepfelszámolások, a kényszer-charterek, a Ventimiglia-nál razziázó francia csendőrök – mindezek a jelenségek ismertek már az egymással a tömegkommuniációs eszközök révén kommunikáló menekültek számára is. Az »emberi jogok hazája«, sokáig par excellence »a világ minden üldözöttjének földje«: a menekültek számára nem kivánatos hely. De nem csak az, annak is látszik.
Híressé vált a menekültek teljesen érthető lelkesedése, hogy »selfie-t« készítsenek Angela Merkellel, aki kimentette őket a magyarországi pokolból. Na ez az, ami elképzelhetetlen lenne François Hollande-dal (tudják ,az a korpulens guignol-figura, aki a francia köztársaság elnöke jelenleg): Franciaország egyszerűen ezügyben nincs is a térképen. Jellemző volt, hogy szeptember elején, a legnagyobb menekült-csúcs idején, amikor a németek megnyitották végre a határaikat, hogy kimentsék a szerencsételeneket a magyar rendőrség és aTEK karmaiból, a franciák felajánlották, hogy »átvesznek« ezer (!) menekültet. A hírhedt francia menekültügyi szervezet az Opfra (Office français de protection des réfugiés et apatrides, persze legtöbbször szó sincs semmiféle védelemről mondanunk sem kell: ez a szervezet dönt egyszerűen a menekültstátusz odaítéléséről) a legforróbb helyzetben levő Münchenbe küldte az embereit, hogy keressenek ezer embert, aki az eddigi célját megváltoztatva végül Franciaországot választaná. Az Opfra tisztségviselői ígértek mindent: menekültstátuszt, decens lakhatást, iskolát a gyerekeknek... így is mindösszesen 600-an fogadták el a francia ajánlatot: állítólag a többségük már vissza is tért Németországba. Mindent elmondott a menekültek mai Franciaország-képéről az egyik szíriai fiatalember nyilatkozata: »a családtagjaink nagyon megijedtek, amikor azt mondtuk nekik, hogy végül Franciaországba megyünk...«
»Franciaországot jó megnézni, de ott élni...«
Mindez természetesen nem akadályozta meg, hogy a hivatásos pirománok (élükön természetesen a volt elnökkel, Nicolas Sarkozy-vel és persze-persze Marine Le Pennel, a szélsőjobbodali Nemzeti Front vezetőjével: a két ember könnyen összetéveszthető) a lehető leglégbőlkapottabb fantazmagóriáikkal okádják tele a nagyvilágot. Sarkozy, miután mély humánumáról tett tanúbizonyságot, azzal, hogy a menekültválságot »csőtöréshez« hasonlította (nem tréfálunk ilyen remek ember ő, ráadásul a magyar ballib sajtó egyik européer chouchou-ja egyébként elutasítja a kvóta-rendszert is, azzal a szép hasonlattal, hogy »csőtöréskor, ha a víz elönti a konyhát, nem hordjuk szét a vizet az egész lakásban«...azaz mindenki dögöljön meg ott, ahol van), közölte, hogy a menekültek előbb-utóbb úgy is Franciaországban fognak kikötni a »túl bőkezű szociális rendszer miatt«.
Hát igen, van ebben a delíriumban logika, hiszen így egyszerre lehet ütni a menekülteken, megpróbálni a szélsőjobboldalnál is nagyobb gyökérnek lenni és persze rúgni egyet a francia szegényekbe is, akik »élősködnek a szociális rendszeren«. Ebben az ügyben mit sem számít, hogy a fiatal és nem kis részben kvalifikált menekültek mit sem törődnek a francia társadalombiztosítási rendszerrel (aligha tudnak róla egyébként bármit is...), hiszen elsősorban dolgozni akarnak illetve akarnának. A lehető legkevésbé szeretnének munkanélküliek lenni (miután megkapták a menekültstátuszt) és »élősködni a francia szociális rendszeren«. Éppen új életet kezdeni, többek között dolgozni szeretnének.”