„17:03 Nyilvánvaló, hogy kulturális színvonal tekintetében ez a fesztivál már nem veheti föl a versenyt a régi idők hiteles, mélyérzésű, Földes László-i értelemben is értékteremtő, az asztalra valamit letevő, nem celeb-média-pénzcentrikus fesztiváljaival, amikor még minden színpadon eljátszotta valaki hamisan a Smoke On The Watert, de azt meg kell hagyni, hogy a Rossmann nevű drogie markt idén nagyon kitett magáért a Szigeten. Habpartys helyszínén létrehozta a permanens vizespólóversenyt, ahol direkt erre szerződtetett látványnők meg persze sima látogatók locsolgatták egymást kisebb-nagyobb bugyikban, néha még nedves és szuperattraktív lánycsoportok is táncoltak. Mármost én lelkes híve vagyok mindenféle feminizmusnak, és aMambo Clubban is dupla bugyipénzt adok, ha arra kerül a sor, tehát az ügyre rálátó forrásként azt kell mondjam, ez már majdnem fölvette a versenyt a kilencvenes évek igazi, kulturálisan talán megközelíthetetlenül kimagasló rock- és motorosfesztiváljaival, amikoris egy-egy P- Mobil vagy Deák Bill Blues Band után fölment a színpadra Maya Gold és Michelle Wild (esetleg Elisabeth King), és élőben kinyalták egymást. (…)
17:45 Sehol egy görögdinnyesisak. Hát milyen Sziget ez? Hol itt a kreativitás? Bezzeg régen! Egész kis hadseregek mászkáltak fejre húzott görögdinnyehéjban. Volt belőle rohamsisak, szívószállal hangyaimitáció, minden. Az igazán kemények tesztelték is: nagy fémtábláknak szaladtak neki fejjel, amíg össze nem tört. De ezek a puhányok?! Ezeknek műanyagból fröccsöntött görögdinnyesisakot kellene árulni, komolyan. Lehet, jövőre meg is csinálom. (…)
20:15 A kulturális deficit már abban is megnyilvánul, hogy egy tisztességes, élőzenés, mocskos-bluesos, kemény, régivágású rockfesztiválon ilyenkor már mindenki talaj részeg. Itt meg mosolyogva, egyenesen sétálgatnak ezek az életképtelen nyugati buzik. Én még fesztiválon ennyi józan embert nem láttam. Először arra gyanakodtam, hogy ez biztos valami új dizájndrog, de aztán rájöttem, hogy annak meg semmi értelme.”