Érdektelen pártok

„Hagyománnyá vált, hogy Kövér László nyilatkozatai után a közvélemény – ki-ki politikai szimpátiájának megfelelő előjellel – megdöbben, felhördül, felháborodik. A profi véleménykufárok pedig elkezdik értelmezni, magyarázni, dekódolni, és nem mellékesen kiforgatni a szavait, mert a közönség kiszámíthatatlan, s még a végén képes azt kihallani Kövér szövegeiből, amit ő maga mondani akart. Néhány napja az a kijelentése élénkítette fel a belpolitikai eseményekre fogékony közönséget, hogy őt nem érdekli a Fidesz, őt a gyermekei sorsa érdekli. Ez roppant mód meglepte hazánk lakosságát, hiszen a Fidesz mégiscsak Kövér politikai munkásságának szerves része, ő az egyik teremtője, ahogy Kövért is jórészt a párt teremtette meg, csak a jó ég tudhatja, mivé lettek volna egymás nélkül.

Nem csoda, hogy volt olyan kommentár, amely a házelnök hálátlanságát emlegette, mondván, a pártjának köszönheti a karrierjét, az egzisztenciáját, a közismertségét, még azt is, hogy a baloldalon közutálatnak örvend, erre szinte megtagadja a pártot, mintha ma már kellemetlennek érezné az egykori szoros kapcsolatot. Más elemzők fásultságot véltek felfedezni Kövér László gesztusában: érthetően belefáradt a több évtizedes politikai csatározásba, szeretne már megszabadulni az állandó feszültségtől. Akadt olyan magyarázat is, hogy Kövér a párttársainak üzent, kritizálva az urizálásnak nevezett jelenséget, amely minden valószínűség szerint legfőbb oka a Fidesz hirtelen népszerűségvesztésének. De elhangzott olyan értékelés is, hogy a házelnök a Fidesztől való eltávolodásának hangoztatásával tulajdonképpen köztársasági elnöki ambícióinak adott hangot.

Felesleges lenne újabb véleményt alkotnom a különböző véleményekről, csak annyit jegyeznék meg, hogy Kövér László szavait felfoghatjuk minden burkolt üzenet, titokzatos értelmezés keresése nélkül is, mint egy teljesen hétköznapi, kijelentő mondatot, amely semmi mást nem jelent, csak annyit, hogy nem a pártok körül forog a világ. Gondoljuk el, ha Kövér azt nyilatkozza, hogy számára a gyermekei sorsánál is fontosabb, hogy a Fidesznek jól menjen. Ez még a mi, pártoktól túlsúlyos közéletünkben is elképesztő lenne. Mert kétségtelen, hogy a pártok jelentőségét és szerepét a magyar politikai életben erősen túlbecsülik, de a fenti mondat fals voltát a legelvakultabb pártrajongók is érzékelik. Nyilvánvaló, hogy bármely pártnál sokkal fontosabb az ország sorsa, de ha nem akarunk patetikusnak látszani, akkor nem kell ezt folyton hangoztatni. A párt azokat érdekli mindenekfelett, akik a pártból élnek. Az apparatcsikokat, a lakájokat, a gárdistákat. Ha a politikusokat is elsősorban a párt érdekli, akkor nagyon nagy baj van.”