A magyar közéletben kétféleképpen szokás az Európai Unióra gondolni: dacos dühvel vagy áhítatos tisztelettel. Mindkét viszonyulás az Európai Unió jelenlegi lényegének és a magyar érdekeknek a félreértésén alapszik.
„A keleti térség felé – amelyet a nyugat-európai államok megszálltak vagy megszállni hagytak, majd a szovjeteknek prédaként odadobtak – a nyugat-európai tagállamoknak történelmi felelősségük (lenne) azon hátrány felszámolása, amelyet a térségben a 20. századi politikájukkal idéztek elő. És ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Magyarország például a német megszállás és a szovjet uralom nélkül skandináv vagy akár csak osztrák szinten élne – elvégre Magyarország a két világháború között is egy ugyanolyan szegény, periférikus, feudális ország volt, mint amivé ma egyre inkább válik –, de a különbségek nem lennének ennyire szembeötlőek, mint ma. A rendszerváltás huszonöt éve sem hozott lényeges felzárkózást, ami szintén csak azt bizonyítja, hogy a nyugatiak nem vették komolyan egy percig sem a történelmi felelősségüket e térség nyomoráért, és ma is csak annyi EU-támogatás csepeg, ami a térség szociális felzárkóztatását sohasem fogja lehetővé tenni. Ez persze szintén a mag-Európának (is) érdeke, amely számára a térség olcsó munkaerőt jelent, márpedig az életszínvonal a bérek emelkedésével is járna, ami nem érdekük a nyugati cégeknek.
A jelenlegi magyar kormány – miközben retorikailag a dacos dühöt szítja – teljesen bele is törődött ebbe az állapotba. Sőt, a dacos düh szítása, a nemzetállami szuverenitás védelme kifejezetten nyugati érdek is, ugyanis így még csak meg sem fogalmazódhat egy egységesebb, szociálisabb Európa gondolata, ahol nem az európai össztermék egy, hanem (mint az USA-ban) legalább huszonöt százaléka felett rendelkezhetne a föderáció, és így sokkal hatékonyabb újraelosztással, egységes szociális rendszerrel tudná kiegyenlíteni a különbségeket. Amikor a magyar kormány a nemzetállami szuverenitást védi, az ország nyomorát tartósítja, mert még az esélyét is elveti annak, hogy egy egységes Európai Unióban nagyobb és szociálisabb újraelosztás jöhessen létre.
Az áhítatos tisztelet azonban szintén káros, mert azt az illúziót kelti, mintha elégséges lenne az az EU-újraelosztás, ami jelenleg létezik. (Sőt, a hála hangsúlyozásával a mag-Európa történelmi felelősségét is elmossa.)”
Jövő hét szerdán Brüsszelben kerülhet sor a találkozóra Mark Rutte NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amely a békefenntartó erők Ukrajnába küldésének lehetőségeiről fog szólni.
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
