A tökéletes végrehajtó

„Hírértéke valójában egyetlen esetben lehetne Lázár János visszavonulásának, kivárásának, későbbi visszatérésének: ha politikai alternatívája, nem pedig tökéletes végrehajtója lenne Orbán Viktornak, meg az egész NER-nek. Márpedig nem, nem az, és nem is törekszik ilyen szerepre. Az önálló brand-et építő Lázár minden jel szerint egy profibban működő, olajozottabb, bürokráciamentesebb NER későbbi első embere szeretne lenni – ennek represszív lényege azonban semmiben nem különbözne a mostani NER-től. (...)

És ha arról beszélünk, van-e bármi jelentősége annak, visszavonul-e egy időre a közélettől Lázár János vagy sem, emlékezzünk csak arra az apró momentumra, amikor az »urizálást« finoman bíráló Pokorni Zoltánt és kritikáját az elképzelhető legfenyegetőbb NER-es hangon tette helyre: »Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki.«

Példaképének, Nicolas Sarkozy-nek állítólag minden lépését figyelemmel követi – akkor viszont nem kerülhette el a figyelmét, hogy a véletlenül sem végrehajtó Sarkozy minden politikai hibája dacára az elvek, a meggyőződések, a megújulás embere. Ehhez Lázár esetében már késő van, a sarkozységhez nem akármilyen (demokratikus, piacpárti, Amerika-barát) politikai meggyőződésre lett volna szükség. Ellen-Orbán nem tudott vagy nem mert lenni, poszt-Orbán még persze lehet, ha véget ér a 2018-al kezdődő ciklus.

De az csak egyszerű műszakváltás lenne a NER-ben, semmi több. Business as usual.”