„Az In Bruges címe a legsötétebb Geszti Péter-i hagyományok jegyében Erőszakikra lett átszellemeskedve. Ezen a kulturális színvonalon álló személyek döntenek arról, hogy mely filmek kerülnek Magyarországon forgalmazásba, melyek kapnak reklámköltséget, és melyeket süllyesztetnek el az általuk keltett érdektelenségbe, hogy aztán széles gesztusok kíséretében hangoztassák: »Ez a piac!«
Hallatlanul kínos kiejteni a korszakos jelentőségű sorozat, a rossz útra térést jelentő Breaking Bad magyar címét: Totál szívás. Fontos érteni, hogy ezek az emberek azért kapták ezt a mértékű hatalmat, mert az eredeti címet nem mindig lehet tükörfordítással magyarra átültetni. Például a Die Hard jelentette kihívásra elfogadható megfejtésének tűnik a Drágán add az életed!, a Breaking Bad hősei azonban nem szívnak, a szójátéknak pedig semmi keresnivalója ott, ahol egy brutális bűnöző karakterének a születését szemléljük. A magyar változat munkatársai viszont természetesen jobban tudják, hogy mitől lesz korszerű egy sorozat, mint akik ezt a legmagasabb színvonalon művelik. (…)
Íme a magyar narancs abszurditása a gyakorlatban: az együgyű gátőr, a paranoiás ávós meg a sértett főelvtárs együtt végzetes csapást mérnek a romlott, Coca-Cola-narkózisban fuldokló Nyugatra egy narancsnak hazudott citrommal. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább sérti a szerző szándékát. A szereplők ismerősek: a semmihez sem értő gátőr a kreatív, az izgága ávós a producer, a mindenható elvtárs pedig a pénz és élet fölött diszponáló cégvezér. Alávaló civilizálatlanságról árulkodik az, ha a hatalom mellé semmiféle kultúrát megillető alázat nem társul. S lám, van, ami soha nem változik: amint a szocializmus kitermelte a nyolcadik utast: a halált, a kapitalizmus éppúgy hozza létre a tököst, a törököt, az őrt meg a nőt.”