Liberalizmus és nemzet

„Ha a jövő Európájában várható az elmozdulás a kormányzási, döntéshozatali szintek között, akkor annak iránya a nemzetállami szintről nem »felfelé«, valami túlfejlett, vízfejű szuperállam, hanem »lefelé«, a régiók és közösség szintjére vezet (l. a szubszidiaritás elvét, amely szerint nem lehet elvonni a régiós, lokális közösségektől a döntési jogosultságot – ez a filozófiája az Európai Uniónak is). Nyugat-Európa liberális pártjai ma éppenséggel a szubszidiaritást mint értéket képviselik. A brit Liberális Demokraták párt 2010-ben ezzel a programmal nyerte el a mandátumot a skóciai és cornwalli választókerületek többségében. És innen érthető meg a párt uniókritikája: ha London lead jogosítványokat a skót, walesi nemzeteknek, akkor Brüsszel se legyen finnyás lemondani olyan jogokról, amelyek nem rá tartoznak! Hogy a pártnak igaza van-e, az mindegy abból a szempontból, hogy ez egy következetes program, amelyik minél több jogkört akar juttatni az önkormányzatok részére. Az önkormányzás pedig a »demokrácia iskolája«, ahogyan egy liberális, sőt libertariánus gondolkodó, Friedrich August von Hayek írta.

A liberális demokrácia, amelyik a liberalizmus és a demokrácia lassú egymásra találásából született meg a XX. században, a nemzetállam keretében született meg, és ebben a burokban fejlődött ki. Ezt a keretet tovább kell fejleszteni. A liberális pártoknak tehát, Magyarországon is, többet kellene foglalkozniuk azzal: hogyan lehetne a nemzet fogalmát XXI. századi korszerű közösségi, szociális, humánus tartalommal feltölteni, és minél több jogot biztosítani azoknak, akik nélkülözik ezeket a jogokat.”