Kígyó

„Hiába hangsúlyozta Orbán, hogy az erő helyett immár a figyelem áll a középpontban, és igen, az emberek problémáival való törődés, tudtuk Orbánnak épp az erő, az erő felmutatása a legfontosabb. Pontosan az az attitűd, amelyben nem enged »szétkonzultálni« egy-egy problémát, hanem azonnal dönt és cselekszik. Dehogy egyeztet, dehogy mérlegel, dehogy vitatja meg az adott kérdést az érintettekkel – ha ezt tenné, még gyengének hinnék. Orbán nem a nemzeti konzultáció kormányfője, épp ellenkezőleg: ő a semmiről sem egyeztető vezető prototípusa. (…)

Az egész eddig propaganda arra irányult, hogy a magyar emberek féljenek a bevándorlóktól, mert azok veszélyesek, bűnözők, potenciális terroristák, de minimum fertőző betegek. Talán nem véletlen, hogy a »nemzeti konzultáció kormányának« eszébe sem jutott e kérdésről konzultálni; pontosan tudták – hisz ezt akarták -, hogy elutasító választ fognak kapni. Mondanám tehát, hogy a kígyó a saját farkába harapott, de akkor azt is állítanám, hogy a kormány lebukott, megbukott. De itt nem bukik meg a kormány és nem is bukik le; talán kígyó sincs.”