„Olvasom, hogy a határokon átkelő, majd ki tudja, hogy mennyi ideig a táborokban, vagy éppen az utcán lézengő bevándorlók ellátása folyamatos és megfelelő. Ha hasmenés, vagy járványveszély gyanúja van – se perc és kórházban vannak. Ha a szegedi táborban megindul egy szülés – teljes és tökéletes ellátást kap a kismama.
És ne vádoljon engem senki embertelenséggel! Mert, ha már itt vannak, persze, hogy el kell őket látni! Ha kell, én magam viszem be a migráns kismamát a kórházba!
De valahogy igazságtalannak érzem azt, hogy miközben nem kevés járulékot fizetek be (sőt: munkaadóként is hozzájárulok az egészségügy működéséhez!), a legkisebb gyermekem csípőszűrését, amit hathetesen kellett volna elvégezni, csak öthónapos korában tudták vállalni. (...)
Bizony elgondolkodtató az, hogy miközben fizetjük az egészségügyi járulékot, s egyre rosszabb ellátást kapunk, megjelennek a »potyautasok« a rendszerben.
Mindebből pedig nem azt a véleményt szeretném konklúzióként levonni, hogy dögöljön meg minden itt tartózkodó migráns, hanem azt, hogy létezik egy össznemzeti probléma, amire nem válasz a bevándorlók tárt karokkal való fogadása. Azok, akik pedig a szigorúbb határellenőrzés és a kerítés megépítésének témájában ellen-plakátra adtak pénzt, inkább fizették volna be az egészségügyi kasszába az erre szánt összeget – ha már annyira humánusnak tartják magukat! Komolyan mondom: ha így tettek volna, elsőként köszöntem volna meg nekik nyilvánosan tettüket!”