Hagyjunk már fel a „baloldali” jelzővel

„Ők lennének baloldaliak? Az örökös megszorításimádók és azt végrehajtók? Akik hatalmuk idején a hazánkban szerződéseket egyoldalúan változtató, gátlás nélkül csaló külföldi bankok pozícióját minden eszközzel segítették? Majd ellenzékben éveken át a bankok ténykedése nyomán nyomorulttá vagy nyomorgóvá tett devizahitelesek ellen ágáltak minden fórumon? Azzal, hogy a szerződés apró betűs részét illett volna olvasni? Hogy bezzeg akkor jó volt az alacsony kölcsönkamat? És hogy ne bántsuk a külföldi bankokat, mert netán megsértődve elmennek, és akkor fuccs a magyar gazdaságnak?

Ők lennének baloldaliak, akik bármilyen, a világ és Magyarország közötti érdekellentétben kivétel nélkül mindig a globális vagy szupra­nacionális erők mellett állnak ki, legyenek azok a washingtoni konszenzus intézményei (IMF, Világbank, Fed, Európai Központi Bank), az Euró­pai Unió, az Európa Tanács vagy más szervezet? Sőt bármilyen más ország, amelynek velünk szemben »természetesen« csak igaza lehet.

Ha ők a baloldaliak, hogyan nevezzük a valóban a nemzeti érzésű, antiglobalista, baloldali, szocialista, szociáldemokrata pártokat; a rendszerváltás után tisztességesen viselkedő Thürmer Gyula Munkáspártját, a radikálisabb baloldali pártokat Skóciától Katalónián és Franciaországon át Portugáliáig? A balliberális oldalnak persze mindenre van saját haszonra játszó magyarázata és dogmának beállított álláspontja. Amit a perc töredéke alatt hajítanak a villamos kereke alá, mihelyt nem szolgálja az érdeküket.”