A kislány

„Van még ebben a kislányban egy menet legalább, még egyszer fel lehet használni arra, hogy megmutassuk Európa csodálatosságát és a befogadás gyönyörűségét. Felkeresték hát a palesztin kislányt a legidiótább, legundorítóbb német újság, a Die Welt újságírói, és feltettek neki kérdéseket. 

A palesztin kislány pedig válaszolt mindenre, ahogy kislányoknak válaszolni illik. Ment is minden rendben, egészen addig, ameddig szóba nem kerültek az álmok. Itt kezdődött a baj. Mert a palesztin kislány elmondta, miről szokott álmodni.

Arról szokott álmodni, hogy nincs többé Izrael. A beszámolók tanúsága szerint pontosan ezeket mondta: nem Németországot, hanem Palesztinát tartja az otthonának, és reméli, hogy egyszer ott élhet majd. Szobájában ott lóg egy történelmi Palesztina térkép, s ennek kapcsán az újságíró megjegyezte: ott van Izrael. Erre Reem azt válaszolta: »Igen, még, de az a reményem, hogy egyszer majd nem lesz többé ott, csak Palesztina.« 

S hogy miként képzeli ezt el? »Az országot nem hívják majd többé Izraelnek, hanem Palesztinának. – A meglepett újságírónak Reem úgy folytatta: – Van véleményszabadság, itt szabad ezt mondanom, és kész vagyok arra, hogy erről vitatkozzak.« Végül hozzátette: »A szülők azt mondják, Izrael elűzött minket Palesztinából. Ez igaz, nem?«

Hát nem gyönyörű? És a leggyönyörűbb nem a kislány álma, ami úgyis csak álom marad, hanem ez: »Van véleményszabadság, itt szabad ezt mondanom, és kész vagyok arra, hogy erről vitatkozzam.«

Jaj, drága Reem, de nagyot fogsz csalódni hamarosan…