Erdély ötven hónapja

2015. augusztus 31. 08:33

A „kis magyar világ” ötven hónapja sok tekintetben máig ható következményekkel járt. Egyrészt a román közvélemény jelentős részében mélyen rögzült: Magyarország nem mondott le Erdélyről, és csak az alkalomra vár.

2015. augusztus 31. 08:33
Ablonczy Balász
Népszabadság

„A »kis magyar világ« ötven hónapja sok tekintetben máig ható következményekkel járt. Egyrészt a román közvélemény jelentős részében mélyen rögzült: Magyarország nem mondott le Erdélyről, és csak az alkalomra vár. A bevonuló honvédség által elkövetett atrocitások (Szilágyippen, Ördögkúton és másutt) évtizedekre megalapozták a »vérszomjas magyarok« képét, és ezt a román történettudomány is szívesen hangsúlyozta a nemzeti kommunizmus évei alatt. Ezek a mészárlások pedig részben ürügyként szolgáltak 1944 végének hasonlóan tömeges kivégzéseihez, amelyeket román paramilitáris erők követtek el magyar lakosok ellen Gyantán, Szárazajtán és más településeken.

A magyar hatalom visszatérte korszakhatár volt a magyar–magyar kapcsolatokban is. Sok erdélyi ekkor tapasztalta meg a magyarországi életet: a túlhierarchizált társadalmat, a sokszor lekezelő tónust, de a szervezett utak révén egyúttal sokakban rögzült a bombázástól még nem sújtott Budapest képe, a regionális középhatalommá emelkedő ország ereje. És 1944 után a román hatalom visszatérése kelthette azt az érzést, hogy ismét csak átmeneti időszakról van szó, mint 1918 és 1940 között. Az anyaországi magyarok közül sokaknak ez a négy év volt a megismerés pillanata. (...)

Ez a négy év egyszerre volt a balladai igazságszolgáltatás pillanata, ami reményt és tartalékot jelentett az 1944 utáni évtizedekben; modernizációs vállalkozás és a hegemón etnikai tér megteremtésének kísérlete a magyarok számára. A megaláztatások ideje a románok számára, a kifosztás és a pusztulás a térség zsidósága számára. És 1944-ben a menekülés az észak-erdélyi szászok és szatmári svábok számára. Így vált ebből az ötven hónapból a soknemzetiségű Erdély eltűnésének egyik legfontosabb huszadik századi szakasza.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
1120
2015. augusztus 31. 17:51
Átmentél az elvtársi Néphazugságba? Szégyelld a mocskos pofádat, te júdáspénzen megvehető szarházi senki!
puszika
2015. augusztus 31. 11:08
Nem tévednek a románok Ablonczy!!
Ellensúly
2015. augusztus 31. 11:08
Aki magyar, nem mondhat le a megszállt területek valamikori visszaszerzéséről. Ezzel a románok is tisztában vannak, nem véletlenül az egyetlen nemzeti konszenzusuk a magyar kultúra kiirtása. (Ezen nem változtat az sem, hogy Magyarország egymást váltó álnemzeti és hazaáruló kormányai egymás után teszik az egyoldalú gesztusokat a románoknak.) Ha a románok kitartó munkával meg tudtak szerezni egy olyan területet, amely sosem volt az övék, akkor mi miért ne tudnánk visszaszerezni azt, amelynek gyökerei a magyarság talajába nyúlnak? Nekünk miért ne sikerülne, alávalóbbak vagyunk a románoknál?
pollip
2015. augusztus 31. 09:20
A románoknak lelkiismeret furdalásuk van, ez mozgatja őket rossz irányba.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!