A görög probléma

„A megszorítások pártolói szerint az alul/felülértékeltség problémája kiküszöbölődne a megszorítások és a fegyelem bevezetésével, azaz a bérek és a költségvetési kiadások lefaragásával.

Sajnos az állítás csak ott lehet igaz, ahol a versenyképesség csorbulása a bérköltségekre és a költségvetés túlzott kiadásaira vezethető vissza. De mi van, ha a versenyképesség hiányához hozzájárul a tőke, a technológia, az infrastruktúra, az intézményrendszer, a piacok vagy a képzés hiánya? A görög adóssághalmaz visszafizethetetlen, a görög gazdaságot a fizetőeszköz leértékelése és egy jelentős tőkefeltöltés (a Valutaalap szerint legalább 60 milliárd euró) nélkül nem lehet talpra állítani.

Leértékelés persze csak az euró elhagyásával lehetséges. A jelenlegi szabályok szerint az euró kivezetése az alapszerződés megszegését, és nemcsak az euróövezetből, hanem magából az unióból való távozást is jelenti. Közgazdasági szempontból nézve, a »megoldás« elég világos:

1. Görögországnak ki kell lépnie az euróövezetből; 2. az övezeti és az uniós tagság közötti összekötést fel kell oldani; 3. a hitelezőknek le kell mondani a görög államadósság legalább feléről, és a hátralévő részre egy legalább tízéves moratóriumot adni; 4. mintegy 60 milliárd eurót kell biztosítani megfelelő ütemezéssel az elkövetkező 3–5 év alatt, amelynek folyósítását össze kell kötni a szükséges reformokkal.

E lépések politikai következményei kétségtelenül súlyosak, de a kielégítő megoldás hiánya még súlyosabb következményekkel járhat. Ha az Európai Unió nem képes egy, az unió GDP-je két százalékát érintő feladatot megoldani, szellemi és erkölcsi hitelessége válik kérdésessé. Ez pedig már magának az uniónak a létét veszélyezteti.”