Megvédeni Európát

„Ahogy a medve nem játék, úgy az illiberális állam fogalma sem az – demokratikus vezetőnek érdemes vigyáznia, mikor említ autoriter rendszereket példaként, s mikor állítja szembe a Nyugat gazdasági teljesítményét előbbiek hatékonyságával. Hiszen ennek a – gyakran csak látszólagos – hatékonyságnak az a kulcsa, hogy az egyén alárendelhető az állam céljainak, sőt rosszabb esetben fel is áldozható azokért. Ez pedig nemcsak a szabadságjogokra oly kényes amerikai füleknek csenghet disszonánsan, hanem egy olyan közép-európai ország polgárainak is, amelynek volt »szerencséje« a XX. század mindkét totalitárius diktatúrájának pusztítását elszenvedni. Nem csoda hát, hogy a miniszterelnök idén jobban vigyázott a hasonlatokkal, s példái között is inkább európai jobbközép politikusok (Cameron, Sarkozy) szerepeltek. Ebben persze van némi reálpolitika is: nem lenne szerencsés egyszerre falakat emelni mind kelet, mind nyugat felé.

Akik tehát azt várták, hogy Orbán Viktor a Nyugat alkonyáról szóló elbeszélést fogja továbbszőni, azoknak csalódniuk kellett. Kérdés, hogy az ő csalódásuk reményt jelent-e azok számára, akiknek a polgári Magyarország nem pusztán politikai termék, hanem olyan politikai program, amely az említett európai értékeken alapul. Amely elismeri a nemzet jelentőségét, de nem söpri le a nemzeti érdekre való hivatkozással az egyén, illetve a kisebb közösségek jogos igényeit. Amely olyan országot épít, ahol a hatékonyság nem ír felül minden más szempontot, és ahol a hatalomnak megvannak a maga ésszerű korlátai. Egyebek között lehet kritikát – akár építő kritikát – megfogalmazni vele kapcsolatban.

Bízunk benne, hogy ez kevésbé utópikus elképzelés, mint a nemzetek feletti Európa.”