Nincs bocsánat!

„Úgyhogy Lázár Jánosnak volna oka a bocsánatkérésre, ha már egyszer könnyelműen ígéretet tett rá. De hát egy ilyen gesztus veszélyes precedenst teremtene. A civilek megrágalmazása csak egy volt azon ügyek közül, amelyekért a kormánypártiak méltán megkövethetnék mindazokat, akik az utóbbi években így vagy úgy elszenvedték a tendenciózus hitelrontást, a nyilvánvalóan koncepciós pereket, illetve a lejáratásukat szolgáló egyéb tortúrákat. De egy kormányzat mégse fejezheti ki napi rendszerességgel, mennyire sajnálja, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel megpróbálja kriminalizálni vélt vagy valós politikai ellenfeleit. Nem ismerheti be, hogy képviselői és szóvivői váltakozó összetételű, de egyként szorgos csapatának elsőrendű feladata a kipécézett célszemélyek diszkreditálása. Elég, ha csak arra gondolunk, hová vezetne, ha a kormány notabilitásai bocsánatot kérnének például azoktól a bíráktól, akiket mondvacsinált ürüggyel, jogszerűtlen törvénnyel (mert szép számmal hoztak ilyet) akadályoztak meg hivatásuk további gyakorlásában – mint azt az európai fellebbviteli fórumok nem is oly rég megállapították. Milyen ország az, amelynek kormánya az igazságszolgáltatás megszemélyesítőit is jogfosztottá teheti?