Zaciba vágva

„Kellett új elit, harmadik út, amit megkajál a görög. Ez lett az Alekszisz Ciprasz vezette Sziriza, a radikálisan rendszerellenes baloldali párt, amit a semmiből építettek fel euróval és dollárral bélelt bőröndökből és megbízható káderekből. Bevált, Ciprasz nyert választást, a görögök újra hittek valamiben, Ciprasz függetlenségi hőst is játszott, volt nyugati diktátumot visszautasító népszavazás is, aztán ő szavaztatta meg a »megszállást«. Kivel is? Hát pontosan annak az elitnek a pártjaival, akik ellen annak idején »szabadságharcot« hirdetett. Most, ha meg akar maradni pozíciójában, tudja, merre kell nyalnia. Persze eddig is tudta, de hát van píár is a világon.

Bayer kolléga a minap találóan ezt úgy jellemezte, hogy Ciprasz vagy morálisan küszködik komoly kihívásokkal, vagy az elmúlt hetekben megzsarolták. Most annyiban pontosítanék, hogy a gazember Cipraszt éppen elvhűségéért és kiemelkedő emberi tartásáért találták már pár évvel ezelőtt is megfelelőnek arra a szerepre, amit eljátszott. Hogy mit kezdenek vele ezután a görögök, arra már az ókori mondákban is rengeteg kitűnő ötlet volt…

Mi a tanulsága ennek az egész történetnek?

Egy: az Európai Unió a mostani felépítésében és állagában semmilyen épkézláb válságot sem képes megoldani. Hogy magától rángatózik, vagy néhány nagy rángatja, esetünkben édes mindegy. Ez látszik a külpolitikáján és az amerikai megrendelésre segített arab forradalmak által okozott migráns-rémálmon. Látszik Ukrajnán, látszik a mindenkit kizsigerelő uniós–orosz szankcióháborún, és látszik természetesen Görögországon is. Látszik az értelmetlen előírásokon és korlátozásokon is. Egy nagyszerű összeurópai uniós gondolat degradálásán.

Kettő: a szociáldemokráciának semmilyen értékelhető válasza nincs a válságra. Az újbaloldali, a »radikális« pártok mindössze projektszervezetek, egy kukta olcsón megvásárolt szelepjei.

Végezetül, három: Miből gondolják, hogy Magyarország nem volt a »görög listán« az elmúlt években? Pontosabban: volt?”