Európa önvédelme

„Nem állítom, hogy mindenki, aki menedéket kér, potenciális terrorista. De ha létezik jogos önvédelem, akkor nem szabad elkerülnünk a választ ezekre a kérdésekre. A baj akár generációkkal később is jelentkezhet: másod- és harmadgenerációs bevándorlók is könnyen radikalizálódhatnak, gondoljunk csak a Charlie Hebdo elleni merényletre. A képzetlen, nyelvet nem beszélő menekültek nem akarnak integrálódni, frusztrációik következtében gyűlöletük csak nő az őket befogadó világ iránt, és ha ők nem is, gyerekeik fegyvert ragadhatnak az ellen a társadalom ellen, amely az ő szemléletük szerint erkölcstelen és megérett a pusztulásra. Jaszin Salhi például, aki a múlt pénteken lefejezte a főnökét, majd megpróbált felrobbantani egy Lyon környéki, amerikai tulajdonban lévő üzemet, algériai apától és marokkói anyától született. A börtönben lett radikális, és harmincöt esztendősen, három gyerek apjaként jutott el oda, hogy lefejezzen egy embert. Egy iszlamista zászlóval takarta le a holttestet, a fejet pedig kitűzte a vegyi üzem kerítésére, amelyre arab szavakat írt. És ha már a hétvége terrorcselekményeinél tartunk: egyelőre még csak egy tunéziai strandon vadászott nyaraló európaikra egy mosolyogva gyilkoló egyetemista (eddig harmincnyolc áldozata van a sokkoló akciónak), de mi a garancia, hogy ugyanez hamarosan nem ismétlődik meg olasz, spanyol, francia üdülőhelyeken? Radikalizálható mozlim fiatal Európában is akad szép számmal, és a menekültekként érkező gyilkológépeknek sem lehetetlen feladat beszerezni egy Kalasnyikovot.

Ha Európának még van egészséges immunrendszere – és merem remélni, hogy van –, akkor elgondolkodik ezeken a kérdéseken. Magam jó néhány éve dolgozom önkéntesként egy segélyszervezetnél, és mi azt valljuk: az áldozatokon ott kell segíteni, ahol a baj történt, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a szülőhelyükhöz legközelebb eső biztonságos helyen. Megértem azt, hogy Szíria vagy Irak egyes részeiről most el kell menekülni, de a humánum nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy másik kontinensen fogadjuk be a szenvedőket. Különösen akkor, ha súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, és arról sem megfeledkezve, hogy a gyökeresen eltérő kultúrájú bevándorlók integrációja egyetlen nyugat-európai országban sem sikerült megnyugtatóan. Ha segíteni akarunk, költsünk jelentős összegeket arra, hogy a saját földrészükön, saját kultúrájukban találjanak biztonságos életet maguknak. Az »idegen szép«, és a »virágozzon minden virág« hamis ideológiája megbukott – Európa nem képes integrálni és pacifikálni azokat, akik erre egy csepp hajlandóságot sem mutatnak.”