„Bár a migráció elleni határozott fellépés most megállította a Fidesz népszerűségvesztését, azért – például számos alapszervezet közelmúltbeli feloszlatásakor is – érződik a belső feszültség. Mennyire biztosak a 2018-as folytatásban?
Nem érdemes minden jelenség között összefüggést keresni, különösképp, ha nincs is. A 15 helyi Fidesz-szervezet feloszlatása a tavalyi három kampány és választási győzelem végeztével egy régóta érlelődő, és a körülbelül ezeregyszáz helyi szervezetet tekintve nem különösebben drámai fejlemény. Van, aki ennyi idő után elfárad, más nem tud túllépni a személyes problémáin. Ezt egy pártnak kezelnie kell, a konfliktusokat fel kell oldani, amit még az őszi tisztújító kongresszus előtt meg akartunk tenni. Más és sokkal fontosabb kérdés a Fidesz és a polgári kormányzás felé megnyilvánuló bizalom.
És hogy látja, a bizalom töretlen?
Nézzük sorban! A Jobbik szerintem elérte a határait, a magyar emberek józansága és realitásérzéke elegendő korlátot szab a további terjeszkedésüknek. Persze ne feledjük, szinte bármi megtörténhet, hiszen ami két éve még elképzelhetetlen volt Európában, az ma sokszor a mindennapok része. Nagyon oda kell figyelni, senkit nem szabad leírni. Az MSZP-t vagy Gyurcsány Ferencet sem. Pláne azokat a ma még nem is ismert embereket, akiket esetleg éppen egy másik országban próbálnak felkészíteni, hogy majd sokat látott, nyelveket beszélő príma jelöltekként egy pipettával idecsöppentsenek a magyar politika bibéjére.
Tehát önökön kívül senki sem alkalmas az ország vezetésére. Nem erős ez?
Mi sem gondoljuk, hogy a Fideszen túl nincs élet. Az embereknek szüksége van alternatívára, hiszen vannak, akik mindig az aktuális kormánnyal szemben szavaznak, s ahogy más országokban láthattuk, ha nincs más komoly erő, akkor bohócokra, rocksztárokra, ígérgető milliárdosokra, vagy rendszertagadó szélsőségesekre adják a voksukat. De ebben a pillanatban nem további négy, hanem többször négy évre van szükségünk, hogy a polgári berendezkedés megszilárduljon Magyarországon. Mindaddig a ringben kell maradnunk, amíg egy nyugalmasabb időszakban olyan politikai erők bontakoznak majd ki, amelyek a nemzet iránti felelősséget mint közös kiindulópontot nem tagadják. Nem az a probléma a mai alternatívákkal, hogy léteznek, hanem az, hogy azonnal a nemzet és demokrácia adta értelmezési kereten kívül képeznek alternatívát. Vagy azért, mert eleve nemzettagadók, mint a jelenlegi baloldal, vagy azért, mert demokrácia-felfogásban feszül kibékíthetetlen ellentét köztünk és köztük, ami igaz a Jobbikra.”