Tolvajolimpia

„Hát itt az új, gőgösi hang meg a toposzkerülés. Itt a lopás vadonatúj attitűdje. Mit lehet erre mondani? Lopunk, lopunk, lopogatunk, de a maradékból azért valami mégiscsak épül. Hol egy autópálya, hol egy színház, hol egy kormányzati negyed – na nem, ez tévedés, ott csak néhány villa épült az ellopott pénzből –, hol egy stadion vagy uszoda. Igen, az is igaz, ezeknek az árából sok-sok lélegeztetőgépet lehetne venni, és akkor mi lennénk a tízmillió lélegeztetőgép boldog országa. De, istenem. Olykor-olykor, egyszer-egyszer másra is lehet költeni, esetleg valamit alkotni, maradandót építeni. Tornyot, házat, hazát. Nem elfüstölni a pénzt, mint Csillebércet, a KISZ-vagyont, az MSZMP-hagyatékot vagy a szakszervezetek örökségét. Akik most harsányan tolvajt kiáltanak, akkor vajon miért hallgattak? Mindenesetre ilyen szakmai háttérrel, ilyen sokat próbált emberekkel nemcsak olimpiát rendezhetnénk, hanem még futball-világbajnokságot is. Hiszen ezek között még Sepp Blatter is csak kispályás lehetne.

Mondjuk ki, Lenin örök: loptunk, lopunk, lopni fogunk. Úgy nemzetileg összeborulva, de akár már a határainkon is átnyúlva. De vajon azok, akik legutóbb egy egész székházat eltapsoltak, miért kiáltanak most tolvajt? És ha már az utolsó leoltotta a villanyt, a villanyszámlát miért felejtette el rendezni?”