Szakszervezeti néphülyítés

„Ha összegyűlik a kétszázezer aláírás, kiírhatják a népszavazást, ami lehet érvényes és eredményes. Negyven év munkaviszony után nyugdíjba vonulhatnak a férfiak is. A nők után ez minimum újabb kétszázmilliárdos kiadást jelent, amit a költségvetésből kell finanszírozni. Rosszabbik esetben nő a hiány, jobbik esetben a nyugdíjak nominális befagyasztása után növekvő pénzromlással el lehet a hiányt inflálni. Vagy minden nyugdíjat csökkenteni kell. Az a kormány, amelyik ezt vállalja, akár bevallja, akár nem, közel jár a svéd modellhez. A svéd modell lényege az, hogy nem a kifizetendő nyugdíjak mértékét határozzák meg akár évente, hanem a nyugdíjak kifizetésére szánt összeg nagyságát, ami az éves befizetett nyugdíjjárulékok összege. Se több, se kevesebb. Így minden évben a gazdaság teljesítőképességétől függően nőhet vagy csökkenhet a nyugdíj, viszont nincs minden évben ismételten újratermelődő hiány.

Ma több mint egymillió munkavállaló minimálbéren bejelentve dolgozik Magyarországon. Az erre alapuló nyugdíj a mély-szegénység jövedelmi kategóriája. Ezt az összeget tovább csökkenteni nem lehet, akkor pedig csak a hiány növekedhet. Pontosan úgy, mint a görögöknél.

A szakszervezeteknek a magyar bérek európai bérek felé közelítésben kellene jeleskedniük. Nem lehet kifogás a gazdaság alacsony teljesítőképessége; az elosztás, a munka és tőkejövedelmek arányainak a torzulása a baj, a tőkejövedelem javára. 2013-ban a felcsúti polgármester, bizonyos Mészáros Lőrinc cége négymilliárdos forgalma mellett 20 százaléknyi, nyolcszázmilliós jövedelmet zsebelt be, míg kétszázhuszonöt alkalmazottjának egész évben százhatvanöt millió forint munkabért fizetett ki. Ez egy főre vetítve több mint ezernégyszázszoros jövedelmi különbség. A szakszervezetek pedig mélyen hallgatnak, megjegyzem a pártok is.

Tavalyi hír, a Lidl közel egymillió forintra emelte alkalmazottai havi minimálbérét. Igaz Svájcban és frankban, háromezerben minimalizálva azt. Nálunk ennek nyolcada a Lidl alkalmazottak bére - forintban. A forgalom nagyságbéli különbözősége és az elvonások mértéke nem indokolja a magyar munkavállalók nyomorúságos bérezését. A kecskeméti Mercedes-Benz, a győri Audi magyar dolgozói ugyanazt a minőségű munkát végzik, mint német kollégáik. Az általuk készített járművek ugyanannyiért kelnek el, mint a Németországban gyártottak. A német dolgozók mégis legalább ötszörös bérben részesülnek. Miért is? Mert Svájcban és Németországban a szakszervezetek nem ostoba népszavazási kezdeményezéssel altatják a munkavállalókat, hanem valóban érdekeket képviselnek és védenek. Sajnos a magyar szakszervezeti mozgalom távol áll ettől a fajta aktivitástól, legfeljebb csodálkozik, miért nem növekedik a tagsága. Hát mondjuk ezekért.”