Befogadás vagy elfoglalás?

„A kérdés világos: hogyan tudunk segítséget nyújtani az üldözötteknek, és hogyan tudjuk megvédeni családjainkat és értékeinket. A kettős kérdésben rejlik a kettős cél és a kettős felelősség.

Mindenki számára elfogadható végső megoldás az előidéző országok belső viszonyainak rendezése. A globális felelősség korában ez külső erők részvétele nélkül nem megy. Ahogy sajnos az önző érdekeket képviselő globális felelőtlenség is érvényesült a kaotikus állapotok előidézésében. Tudom, kell némi naivitás ahhoz, hogy mindenki részéről feltételezzük a megoldás szándékát, de a súlyos helyzet felismerése talán elég kényszerítő erő lehet. Magyarországnak fontos a nemzetközi együttműködés megvalósulása a probléma hatékony kezelése érdekében. A népvándorlás megállításának és az üldözöttek megsegítésének másik eszköze a származási ország kultúrkörében lévő közeli befogadó országok támogatása a feladat megoldásában. Nemcsak nekünk, de a menekülteknek is ez a legjobb megoldás. Azoknak persze nem, akik csupán azért kelnek útra, hogy a nyugati szociális rendszer előnyeit élvezzék. Őket minél korábban le kell választani a ténylegesen segítségre szorulókról.

A megkülönböztetés és ezzel az önvédelem érdekében a magyar kormány megtette az első lépéseket. Megnevezte a biztonságos származási országokat, ahonnan nem jöhetnek valódi menekültek, hiszen otthon nincsenek veszélyben. Ugyanígy elkészítette a biztonságos harmadik országok listáját, ahol a menedékkérőnek lehetősége van a nemzetközi védelem megszerzésére. Ilyenek az uniós tagjelölt országok is.

Összegezve, századunk talán legnagyobb kihívásával állunk szemben, amelyben emberségből és életrevalóságból vizsgázunk. Tisztességtelenek vagyunk, ha nem védjük meg az üldözötteket, és tehetetlenek, ha hagyjuk, hogy elsöpörjön minket a népvándorlás áradata.”