Kertelés nélkül

„Bel- és honvédelmi miniszterünk egybehangzóan állítja: ha kül- és belhonból bárki okosabb és hatékonyabb megoldással áll elő, semmi akadálya a gyors kerítésbontásnak – a létesítmény ettől ideiglenes. Csakhogy ilyesmivel sem Brüsszel, sem a fintorgó körúti ellenzék nem állt még elő. Utóbbiak ehelyett azzal foglalkoznak, hogy a kerítésnek semmi értelme, mert úgyis megkerülik: az illegális behatolást a román és horvát szakaszon fogják megkísérelni. Nos – amellett, hogy épp ez volna a honmentő cél –, erre a megkerülésre befizetek: a biztonságos román állam, amely boldogan regisztrálja a rázúduló tízezreket; meg Horvátország, amelynek az interneten a minap üzent hadat az Iszlám Állam, bizonyára tárt karokkal várja a tornából felmentetteket.

A pest-budai menekültbarátok persze csak addig ilyen beleérzőek, míg a táborok tőlük megbízható távolságban vannak: a messzi Kiskunhalason vagy a távoli Debrecenben. Akárhány autógumit gyújtanak is fel védenceik némi Korán-taposásból kifolyólag, a székesfővárosi humanisták orrát nem facsarja a bűz. Nem kell félteniük lányaikat sem, hogy a más kultúrájú jövevények (az ismert klubrádiós recept szerint) rajtuk gyakorolják a beilleszkedést. Régi ismerősöm, akivel visszatérően politizálunk, nemrég felvetette: saját költségén egy mikrobuszban Budapestre szállítana néhány tucat menekültet, s lerakná őket Széll Bernadett, Kunhalmi Ágnes és Gyurcsány Ferenc kertjében vagy lakásában. Nosza, mutassanak példát: fogadják be őket legalább egy évre! Próbáltam lebeszélni: ez illegális behatolás volna, a magántulajdon sérelme. És a hazának nincs ilyen? – replikázott. Bár a nemzeti konzultáció véget ért, erről kellene beszélgetnünk. Kertelés nélkül.”