Magyarország-erődítmény

„Az egész kérdéskomplexumnak legalább három analitikusan elkülöníthető rétege van. Az első réteg egy legalább félezer éve zajló »történet«, amelynek lényegét az a folyamat adja, amelyben a Nyugat egyre inkább annak a »nem létező pusztító erőnek« az eszközévé válik, amely egyfajta planetáris energiavámpírként egyre brutálisabban kifosztja a világot. Akárcsak a rákos burjánzás (»globalóma«), lényegében öngyilkosságot követ el, hisz elszívja a világ erőforrásait, pedig ha ennek nyomán a világ összeroppan, ő maga is elpusztul. Azt a jelenséghalmazt, amelyet ma jobb híján bevándorlásnak nevezünk, ez a világélősködő hozta létre, és provokálja ki ma is.

Ha tehát stratégiai választ akarunk adni a kihívásra, akkor erre a legalapvetőbb történelmi hozadékra is választ kellene találnunk. A második szintet azok a birodalmi törekvések jelentik, amelyek abból adódnak, hogy az elmúlt csaknem egy évszázadban a Nyugat és egyben a világ uraként üzemelő Amerikai Egyesült Államok, bár egyre jobban degenerálódik és egyre kevésbé képes birodalmi szerepéből adódó planetáris kötelezettségeinek eleget tenni, de világbirodalmi státusát egy pillanatra sem hagyja megkérdőjelezni. Így aztán egyre frusztráltabb és »hisztisebb« lesz, azt remélvén, hogy elkerülheti hanyatlását és összeomlását. Ennek érdekében, a maga szempontjából egyébként logikusan, igyekszik destabilizálni potenciális riválisait, Európát, Oroszországot, Kínát és az iszlám világot, illetve igyekszik a riválisok közötti együttműködési rendszereket szétroncsolni.

A riválisok – főként Európa – destabilizálásának egyik döntő módja a bevándorlást eddig felfogni képes »pufferzóna« szétroncsolása volt. És végül van a harmadik, főként látványtechnikai szint, amellyel igyekszik a világot a hamis értelmezés ketreceiben tárolni. Vannak olyan apokaliptikus erejű »látványosságok«, amelyek a tematizációs hatalom által meghatározott ideig totális diktatúrát gyakorolnak a világ »jelentése« felett. Vagyis ez a »nem létező« világerő a világ jelentésének egyedüli meghatározójaként globális véleményhatalomként teszi egyértelművé, hogy miről és mit kell gondolnia annak, akinek kedves az élete. Egy a világ társadalomtektonikai lemezeinek oly érzékeny geopolitikai törésvonalán fekvő, kiszolgáltatott állam, mint hazánk, ha meg akar maradni, straté­giai döntéseiben ennek a három szintnek a kihívásait egyszerre kell tudnia kezelni.”