Háborúk, hazugságok

„A helyzet a következő: a demokratikusan választott kormányok itt, a fejlett nyugati világban körülbelül ugyanannyira kötik az orrunkra a valóságot, mint bármelyik diktatúra, ha stratégiai kérdésekről van szó. Sőt, szándékaikat, tetteiket, azok következményeit még inkább érdekükben áll elfedni előlünk, mert mi – szemben az elnyomott népekkel – tehetünk ellenük a következő választásokon. Akkor járunk el hát jól, ha egy komoly elemzőcég módszeréhez hasonlóan, a lehető legkörültekintőbben alkotjuk meg képünket a világról, és nem dőlünk be a propagandának. Hogy az így szerzett tudás boldoggá tesz-e – gyaníthatóan nem –, az más kérdés. Mindenesetre – közhellyel élve – az ember egyik dolga az életben, hogy »ne hülyén haljon meg«, s ehhez csak így vezethet az út. Ha csak a sulykolt maszlagot esszük nap mint nap, akkor bizonyosan rosszul teszünk.

Ami a valóságot illeti, a kép leegyszerűsítve a következő: főként az Egyesült Államok döntése alapján távoli országokban veszünk részt háborús cselekményekben, amelyek azonban nem oldják meg a gondokat, sőt instabilitást teremtenek. Így volt ez Afganisztánban, Irakban, Líbiában és – kissé más formában – Szíriában is. De említhetnénk a honvédség készülő, Iszlám Állam elleni erbíli bevetését is, ami már az egyik súlyos következményre adott válasz.”