Szégyen

„A Fal nem lesz más, mint egy 175 kilométeres, szúrós választási plakát.

A funkciója természetesen nem a menekültek visszatartása, hiszen arra nyilvánvalóan fizikailag alkalmatlan, hanem tisztán politikai. Egyfelől belpolitikai – ennél látványosabban képtelenség lenne demonstrálni, hogy a kormány mennyire óvja a választópolgárokat az emberevő szerecsenektől. Másfelől külpolitikai – az EU belső menekültvitáiban jól meg lehet lobogtatni.

(...)

Magyarország az az ország lesz, amelyikről minden tájékozott embernek az fog beugrani, hogy ja, ezek építették fel újra a vasfüggönyt. Magyarnak lenni a legjobb esetben is 5 perces magyarázkodást jelent majd minden új külföldi ismerős esetében. Erre persze rá lehet vágni, hogy minek büdös külföldiekkel ismerkedni.

Ha valaki, akkor Orbán Viktor tudja, hogy a politika a legtöbbször nem technokrata pepecselés, hanem érzelmileg átélhető szimbolikus döntések egymásutánja. Tök függetlenül a Fal praktikus hasznától vagy haszontalanságától Orbán azt a döntést hozta, hogy vasfüggönyt épít. Márpedig az a magyar miniszterelnök, aki az ismert történelmi előzmények után vasfüggönyt épít, az épp a szimbolikus politizálás szintjén tagad meg mindent, amiért megtörtént a rendszerváltás.

Bár a vonatkozó netes grafikák viccesen néznek ki, engem mindig is irritált az a felszínes elvakultság, amivel az Orbán-gyűlölők utálatuk tárgyát gyakran Rákosihoz hasonlították. És ebben a kérdésben tényleg ostobaság lenne összemosni Orbánt és Rákosit. Utóbbit ugyanis egy nagy, agresszív birodalom kényszerítette a vasfüggöny felépítésére. Előbbit viszont senki.”