„Egyetért tehát a plakát megfogalmazásával?
A tartalommal mindenképpen, még ha a Néppártban egyesek azt állítják is, hogy a szöveg politikailag inkorrekt. Én meg azt gondolom, hogy az európai politikának az egyik legsúlyosabb rákfenéje, hogy elveszítette képességét az emberekkel való kommunikációra. Nem tartom szerencsésnek, ha cenzúrázunk – a polgárokkal az ő nyelvükön kell beszélnünk. Arra biztatom az ellenzéki pártokat, ha nem értenek egyet velünk, szólítsák fel támogatóikat a kiküldött konzultációs levelek ilyen szellemű kitöltésére. Nyilván azért nem teszik, mert nézeteik és a szavazóik közt óriási ellentét feszül.
Az Európai Parlament lapzártánk után tervezte megszavazni a halálbüntetést és a bevándorlási konzultációt elítélő határozatot. Nem kínos az újabb bírálat?
Ha el is fogadják, nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Ahogy a Tavares-jelentésnek nem volt, úgy ennek sincs jogi jelentősége, ez csak a szokásos piszkálódás a baloldal részéről. Néppárti kollégáinkon pedig nagy az otthoni sajtó és a rivális pártok nyomása. Csoda, hogy eddig ilyen határozottan kitartottak mellettünk. Meglepő, hogy a román, bolgár, holland szocialista vagy liberális miniszterelnökök kijelentéseiről sosem fogadnak el határozatokat.
Öt harcos európai parlamenti év után tervezi a hátradőlést?
Ilyesmin még nem gondolkodtam. Tud valamit?
Orbán Viktor a minap leszögezte: mostantól nem az erő, hanem a figyelem lesz a kormányzás kulcsszava.
Az Európai Parlamentben az erő értelmezhetetlen kategória, mert mindent csak kompromisszummal lehet elérni. A stílus ügyében viszont kétségkívül van tanulnivalónk. Magyarország sokszor verbális küzdelmet vív, s egy-egy uniós álláspontnak hajlamos rögtön a rossz oldalát látni. Együttműködőbb magatartásra lenne szükség, mert a brüsszeli döntéseknek mi is részesei vagyunk. Azaz a hangsúlyok áthelyezése az európai színtéren is fontos, mert a felszínes retorikai viták elfedik, milyen innovatív megoldásokat tudtunk bevezetni az elmúlt években. A Néppárt bürójának ülésén például Balog Zoltán elmondta, hogy Magyarországon a legtöbb szociális juttatásért cserébe tenniük kell valamit a kedvezményezetteknek. Ez például a német kollégáknak nagyon tetszett; hasonló megoldásban gondolkodnak ők is, csak nincs elég politikai erő az intézkedéscsomag bevezetéséhez. Igaz, nálunk is beletelt vagy 15 évbe a közgondolkodás átalakulása. Emlékezzünk vissza, micsoda felzúdulást keltett a liberálisoknál, amikor az első Orbán-kormány iskolába járáshoz kötötte a családi pótlék folyósítását. Ma már ezt a döntést, akárcsak a közmunkát, érdemben a baloldal sem vitatja.”