Uniós dilemma: jóléti sovinizmus vagy szociális unió?

„Minden emberi közösség alapja a szolidaritás. Akik azt képzelik, hogy az Európai Uniót pusztán a gazdasági-politikai racionalitás életben tartja, akik nem emberekben, hanem munkaerőben gondolkodnak, nos ők mindent tagadnak, ami egy közösséget életképessé tesz. Nem sikeressé, annál fontosabbá: életképessé. Sorsközösség nélkül nincs unió, csak egy falka veszett hiéna, amelyek habozás nélkül átharapják egymás torkát minden falatnyi véres húsért. Ha az EU nem lesz szociális unió, akkor nem lesz EU. Minden józan érv amellett szól, hogy Európa a globális világban nem mondhat le az együttműködésről, ehhez azonban nélkülözhetetlen a humánum és a szolidaritás. Közös szociálpolitika és közös nyugdíjrendszer kell. Ha pedig ennek az az ára, hogy a tagállamoknak le kell mondaniuk az önálló adó- és külpolitikáról, akkor azt meg kell fizetni.

Magyarország lassan kivérzik. A tragikus demográfiai állapotok és a kivándorlás nyomasztó mértéke először a nyugdíjrendszert fojtja meg, majd összeroppantja a gazdaságot és bedönti az államot, végül felszámolja a kultúrát, hogy az feloldódjon egy nagyobb és demográfiailag sikeresebb közösség kollektív szellemében. Ugyanez a kór rágja azonban Európa szinte valamennyi államát. Az összefogás legyőzheti a demográfiai és erkölcsi válságot, a széthúzás azonban garantáltan pusztaságot csinál Európából. A Merkelek és a Cameronok pedig feldughatják maguknak a megnyert választásaikat meg az újratárgyalt csatlakozási szerződéseiket, ha a szavazatszerző jóléti sovinizmusuk végül felszámolja a civilizált Európát.”