„Ténylegesen persze csak az európai középmezőnyben van a görög nyugdíj. Odahaza viszont még nagyobb a különbség: a görög nyugdíjasok több mint fele kevesebbet kap havonta a helyi szegénységi küszöbnél. A nyugdíjpénzek zöme egy szűk réteghez megy, ők többet kapnak, mint amennyi a teljes, jutalmakkal és jutalékokkal kiegészített utolsó fizetésük volt. Ki nem találják, kik ezek… A bankok és más pénzügyi intézetek felső és középvezetői, az állami hivatalnokkar krémje. Az „egyszerű dolgozó ember” érdekeinek védelmét zászlajára tűző Ciprasz-féle szélsőbal-szélsőjobb szivárványkoalíció ezen nem hajlandó változtatni. Mint ahogy a plebsz érdekei miatt tart ki valószínűleg amellett is, hogy a görög nyugdíjpénzeket több mint százharminc alap kezelje. De a legjobb, amit a »megújuló, rendszerkritikus progresszív baloldal« lánglelkű vezére kihúzatott az EU–EKB–IMF követeléslistájáról: a luxusadó kiterjesztése a tíz méternél hosszabb jachtokra. A baloldali Ciprasz megvédi »munkás népét«!
Annyira baloldali ez az ellenállás, mint a Magyar Szocialista Párt hét végi Horn Gyula-emléktúrája Sopronban. Biztosan elhívták oda vasfüggöny-maradék-nézegetőbe azokat a tízezreket is, akik a »szocialista ikon« privatizációs lendületének köszönhetően veszítették el munkájukat és jövőjüket. No meg azokat, akik az áram és egyéb szolgáltatók külföldi zsebrevaló-kiárusítása után addigi számlájuk többszörösét látták a sárga csekken.
De vissza Athénba. A görögöket most a korábbi bűnöket eltörölni ígérő Ciprasz segítségével – vajh, miből és mennyiből is lett pártja pár év alatt egyszázalékosból választási győztes? - belekényszerítették a két rossz közötti választásba. Jó megoldást Budapestről nem lehet mondani, a görögöknek maguknak kell eldönteniük, hogy meddig hagyják megvezetni magukat. Brüsszelben pedig esetleg érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy nem jó az a szövetség, amelyben ilyesmi előfordulhat, és amelyben hagyják és ösztönzik, hogy ez előforduljon. Talán el kellene engedni Görögországot és újragondolni az uniót. Persze mi is lenne a brüsszeli bürokratákkal, ha hirtelen kiderülne: uniót is lehet jobbat csinálni, sőt, az unión kívül is van élet.”