Aggódom Brüsszelért

„Magyarország nem tudja finanszírozni a menekültáradatot. Csak az idén tatabányányian, több mint hatvanezren érkeztek hozzánk, a határzártól megriadva további tízezrek vannak úton. Az unió nálunk arányaiban gazdagabb országai, elsősorban Németország és Ausztria csak most további tizenhatezer embert, az év folyamán legalább kétszázezer menekültet akar hozzánk visszatoloncolni. Mivel papíron nálunk lépték át az unió határát. Görög barátaink ugyanis – ahol ténylegesen az EU területére léptek – nem regisztráltak senkit sem, nagyvonalúan tovább engedték-engedik őket Nyugat felé. Értelemszerűen a macedónok, a szerbek sem „iratoznak”, ebben a melegben még megizzad a derék határőr, ha sokat rohangál, abból meg csak a megfázás lesz, ami senkinek sem jó, ugye… Természetesen ugyanaz a határőr rendkívül friss, üde és tettre kész lesz, amennyiben mi vissza akarjuk passzolni ugyanazon menekülteket, hiszen Belgrádnak kutya kötelessége megvédeni saját állampolgárait.

Megtehetnénk mi is, hogy félrenézünk, menjenek tovább isten hírével. De valamiért mi, ha egy szövetséghez, egy kultúrkörhöz tartozunk, hajlamosak vagyunk betartani annak szabályait, képviselni értékeit. Hunyadi János is megtehette volna 1456 júliusában, hogy délcegen kilovagol Nándorfehérvárról, és felkeresve sátorpalotájában a török szultánt azt mondja: Kedves jó Mohamed, ne gyerekeskedjünk már itt egymással, maga úgyis Bécsbe akarja vinni munkavállalóit, nekünk ezzel semmi bajunk, tájolja arra a GPS-ét, ha kell, adunk térképet és szeretetcsomagot, csak nálunk ne duhajkodjanak. S a jó hódító alighanem azt válaszolta volna, hogy hát persze, Jánosom, végül is valahol egy tőről fakadunk, miért bántsuk egymást, ti átengedtek minket, mi meg legfeljebb némi extra kedvezményt kérünk az útba eső duty free csárdákban. Nos, mint tudjuk, Hunyadi János nem így döntött, életét áldozta sok magyar vitézzel együtt Európa védelméért, amit a művelt Nyugat egy kétségkívül kedélyes déli harangszóval hálált meg, pénzt és katonát viszont nem akaródzott küldeni. 

A jelek szerint Brüsszel ezt várja tőlünk most is. Vigyük el megint mi a »balhét«, és majd szépen megemlékeznek rólunk minden jobb luxusbanketten és a fehér bálnák megmentésére rendezett jótékonysági bálon, jelesebbjeink még egy szép uniós emléklapra és egy kicsit ronda kék, sárga csillagokkal dekorált bögrére is számíthatnak. Persze ne legyünk igazságtalanok, Brüsszelben nagyon átérzik a mi problémáinkat. Az osztrákok például hajlandó negyven fess rendőrt küldeni a szerb–magyar határra. Az unió pedig már eddig másfél millió eurót adott a menekültprobléma megoldására. Összehasonlításképpen: Görögország és Olaszország – ahova a legutóbbi felmérések szerint kevesebb menekült érkezik, pláne marad ott – 160 millió euróval gazdálkodhatott.”