Rend a lelke...

„A politikailag korrekt beszéd és hallgatás elfedi, ami a Charlie Hebdo-féle ügy óta nyilvánvaló: a bevándorlók szélsőséges elemei között előfordulnak generációkon át alvó ügynökök; a jelenség, a rendfenntartás tehát a szokott individualista szemlélettel nem kezelhető. Nem beszél például itthon senki arról sem, hogy Franciaországból a zsidók a tettleges antiszemita megnyilvánulások (nem holmi beszólások, hanem zsinagógaégetések és gyermekek elleni merényletek) miatt mind nagyobb számban alijáznak Izraelbe. Ha a nyakló nélküli bevándorlás gyakorlatát követjük, könnyen importálhatjuk ezt a problémát (robbantottak már ferihegyi transzferbuszt); s akkor felvirrad a napjuk a zsidóüldözést szondázó tengerentúli szervezeteknek, amelyek nyilván nem térnek ki arra, hogy a mostani kerítésellenzők, öblösen vasfüggönyözők egyúttal antiszemiták is volnának.

Megismétlem: a régi szépelgő sémák immár nem működnek többé. Magyarország periferikus elhelyezkedése ellenére mindeddig Európa egyik legbiztonságosabb állama volt, de az identitását lassan feladó unió (amellyel a hagyományosan leleményes görögök is hónapok óta szórakoznak) magával ragadhatja a saját bizonytalanságába. A magyar kormány (melynek felelős kabinetként még e posztmodern szövetség széthullásával is számolnia kell – ezt nem én mondom, hanem a nagy stratéga, a korábban a nyitott Európát hirdető amerikai Soros György) vért izzad, hogy megálljt parancsoljon a folyamatnak, amely hazánkat – Olaszország mellett – Európa Törökországává, egyetlen nagy menekülttáborává teszi. Jól látható, hogy a dublini egyezmény mögé bújva minden tagállam a saját érdekeit védi Németországtól Franciaországig; nem is szólva a külső határokkal nem rendelkező »kishuncutokról« Ausztriától Szlovákián át Csehországig, melynek csupán Shakespeare ajándékozott tengert. Mindeközben a kormányellenes sajtótájékoztatót tartók szemforgatóan a keresztényiességre hivatkoznak, s el sem tudják magukat képzelni a strandon lemészárolva vagy a fejüket egy kerítésre tűzve.”