A gyűlölet országa

„Ilyen gyalázatos társadalmi helyzet kevés adódik egy nemzet életében. Nehezen beszélek nemzetről egy ennyire sokszínű társadalomban – de tegyük fel, hogy lehet. Tegyük fel, hogy mi, szerbek és románok, romák és zsidók, svábok és tótok, örmények és bolgárok… mind nemzettestvérek vagyunk. Legyünk most egy pillanatra. Pont az ilyen sokfelől érkezett, sokféle embert tömörítő kis ékszerdobozok, mint amilyen Magyarország (lehetne), kéne, hogy toleranciából, elfogadásból, az egymás iránti tiszteletből példát mutassanak.

Amit a mai napon egy bulvárújságíró elkövetett egy meleg fiatalember ellen, gyalázatos. Még szomorúbb, hogy amit tett, egyenes következménye egy forrongó, gyűlölködő, önmagával és másokkal békében élni képtelen társadalomnak. Egy ilyen országban nem jó élni. Az újságíró helyett én szégyellem magam. De szégyellem magam a kormány helyett is. Szégyellem magam a menekültek, a cigányok, az elesettek, a meleg közösség és mindenki előtt, aki az ilyen szemlélet miatt, nap mint nap rejtőzködve kénytelen élni az életét.

Gyalázat, hogy nekem kell lehajtanom a fejem, és akik a fenti gaztettekre adják a fejüket nap mint nap, egyre büszkébben, egyenes gerinccel, felhúzott orral élik az életüket. Most ők ennek a társadalomnak a menői. A 28 százalékosok. Meg a kormánypártiak. Meg azok, akiknek a politikai családjába tartozó pártok – mintaszerűen együttműködve, nemzetközi határokat átívelő módon – romba döntötték Európát.”