A konzervatív, nemzeti magyar kormányt nem veszi be a német újságírók liberális gyomra

„Az antiszemitizmus mellett a romakártyát is gyakran előhúzza a német sajtó, ha a magyar kormányról van szó. 2013. augusztus 5-én például az jelent meg a Süddeutsche Zeitungban, hogy »a Fidesz táplálja a romákkal szembeni rasszista hangulatot«, és hogy a magyarországi »idegengyűlölő, szélsőjobboldali hangulat kialakulásában Orbán Viktor sem ártatlan«. És akkor még nem is idéztem más orgánumokból…

Tarthatatlan, hogy a német sajtóban az jelenik meg, hogy a magyar kormány rasszista, idegengyűlölő, cigányellenes, vagy antiszemita. A DGAP jelentésében is benne van, hogy a német sajtó elfeledkezik arról, hogy Európában a Fidesz volt az első, és akkoriban az egyetlen párt, amely rögtön Magyarország 2004-es Európai Uniós csatlakozását követően egy roma képviselőnőt delegált az Európai Parlamentbe, sőt, a magyar EU-elnökség tűzte ki célul az Európai Roma Keretstratégia elfogadását és Európa-szerte történő végrehajtását.

Egyes német újságírók alulinformáltságán túl mi a valódi oka, hogy a publicisták előre elítélik a magyar kormányt, és történhet bármi, véleményük nem változik?

Nem akarom bírálni a kollégákat, mert én is német újságíró vagyok, de ha már így rákérdezett, az igazság az, hogy egyes német sajtóorgánumok három dolog miatt állították sarokba az Orbán-kormányt. Egy: a liberális értékrend nem szereti a nemzeti, konzervatív kormányzást. Márpedig a német újságírók egy része baloldali, míg Orbán Viktor jobboldali. Kettő: szerkesztőségi probléma. A német szerkesztőségek mérgező címeket adnak a Magyarországról szóló cikkeknek. A harmadik tényező már inkább csak vélelem a részemről, de elképzelhető, hogy a szóban forgó német újságírók ellenzéki politikusokkal, ellenzéki pártokkal állnak kapcsolatban, és onnan jönnek az üzenetek. Szerencsére persze vannak kivételek, mint például Stephan Löwenstein kollégám, a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója, aki annak ellenére ír általában tökéletes cikkeket Magyarországról, hogy nem beszél magyarul és ritkán tartózkodik Budapesten. A titka az, hogy komolyan dolgozik, azonosítja a tényeket, telefonál, szakértőkkel beszél.”