Ne zárt ajtók mögött dőljön el – 5 érv az előválasztás mellett

„1. Mert előválasztás mindenképpen lesz.

Magyarországon a baloldalon 2014 előtt is volt előválasztás – csak éppen nem így hívtuk, és ami lényegesebb, nem voltak egyértelmű szabályai. Az a küzdelem, ami 2012 és 2013-2014 között zajlott Mesterházy Attila és Bajnai Gordon között – Gyurcsány Ferenc eseti részvételével –, voltaképpen egy sajátos előválasztás volt: a felek gyakran a nyilvánosság és a baloldal politizáló közösségének felhasználásával igyekeztek elérni saját miniszterelnök-jelöltségük elfogását. Nincs okunk azt feltételezni, hogy mindez 2018-ban másképp lenne: biztosan több jelölt lesz, aki alkalmasnak gondolja magát például miniszterelnök-jelöltnek, és közöttük a baloldali pártjainak valahogyan dönteni kell majd.

A 2014 előtti előválasztás azonban szabályozatlan előválasztás volt: a kimenetelt a felek aktuális hatalmi-taktikai pozíciói határozták meg. Közvélemény-kutatások eszközszerű felhasználása, médiakapcsolatok mozgósítása és értelmiségi nyomásgyakorlás jelentették a fő fegyvereket. Éppen az előzetesen elfogadott szabályok hiánya okán nem lehetett tudni, mi a folyamat vége – így amikor a miniszterelnök-jelölt személye (sokadig nekifutásra) eldőlt, már túl késő volt.

Egy előzetesen meghatározott szabályok szerint rendezett előválasztás garantálja, hogy a mindenképpen kialakuló személyi és szervezeti viták világos szabályok mentén, transzparens módon menjenek végbe.

2. Mert a baloldal többszörösen plurális marad 2018-ra is.

A baloldal szervezeti problémái abból adódnak, hogy miközben a Fidesz által rákényszerített választási rendszer egyfordulós jellege együttműködési készséget követel meg, addig ez az oldal belülről erősen tagolt. E tagoltság két elemből áll. Egyrészt, nagyon különböző identitású és világképű pártok és politikusok helyezkednek el ezen a térfélen. Másrészt, a dinamika és innováció gyakran nem a pártok felől, hanem a civilek, mozgalmak és tüntetésszervezők felől érkezett az utóbbi évben – akik viszont a jelenlegi pártoktól igyekeznek távolságot tartani. A baloldal nem nyerhet anélkül, hogy becsatornázná ezeket az energiákat – ám ezt a jelenlegi pártokon keresztül nem fogja tudni megtenni.

Az előválasztás lehetőset ad arra, hogy hidat képezzen a különböző pártok, valamint a pártok és a civil szervezetek között. Ha az előválasztás nyitott és azon bárki elindulhat, akkor a pártokkal szemben kritikus, de politikai ambícióval rendelkező szereplők megmérethetik magukat – demonstrálva valódi társadalmi súlyukat és mozgósítási képességüket. Nem elhanyagolható a legitimációs szempont sem: ha valaki egy több hónapon át tartó, nyilvános előválasztáson teljesít jól és kap szavazatokat, a potenciális partnerek is jobban elfogadják majd az eredményét.”