Felzárkózni, felzárkózni!

„Miben is bízhatunk pénz- és tőkeszegény országként? Lesz-e felzárkózás? Egyfelől a Brüsszelből áramló forrásokból a felzárkóztatás alapjai megteremtődhetnek, kiszélesedhetnek, amelyet kiegészíthet a külföldről ideérkező vállalati működő tőke. Másfelől a háztartások fogyasztása fellendülőben van, amelyet a hitelek leépülése (forintosítás), a reálbérek és nyugdíjak emelkedése »táplál«, utóbbiak pedig segítik a belső kereslet élénkülését is. A jegybank növekedési hitelprogramja, továbbá más kedvezményes, állami szponzorálású hitelek a kis- és közepes vállalkozásokat »rázhatják fel« – erre várnak negyedszázada, mármint a feltőkésítésre.

És ha már szóba jött a korábbi kormányzati korszak: 2005 végén hazai és külföldi lapokban fizettek a magyar minisztériumok azért az öntömjénező propagandáért, miszerint akkora hazánkban a gazdasági bővülés, hogy bennünket irigyel Franciaország, Spanyolország és Németország. Olyan meggyőzőek voltak ezek a cikkek, hogy állításaikra alapozva a tekintélyes Financial Times olvasói akár mérget is vettek volna, azonban a dübörgésnek hirtelen vége szakadt, csakúgy mint a pannon puma legendájának.

Aztán eltelt néhány év, és láss csodát, a brit üzleti napilap velünk kapcsolatosan néhány napja azt találta írni, hogy Magyarország általánosságban véve jól teljesít, és úgy tűnik, hogy most nincs lemaradva Lengyelország mögött, amihez a régiós országok közül előszeretettel hasonlítják. Vagyis nagyon más a helyzet most Magyarországon, mint pár évvel ezelőtt, amikor a gazdasági kibocsátás csökkent, a forint árfolyama ingadozott, a csődkockázati felár pedig megugrott.

Csodák nincsenek, a felzárkózás azon múlik, hogy Magyarország tudja-e tartani a gazdasági növekedés legalább háromszázalékos dinamikáját középtávon. A Financial Times összefoglalója szerint most relatíve jól állunk. Ezt az elért szintet kellene legalább tartanunk.”