„Folyamatos az MNB-s program finomhangolása, több mint két hónapja immár a kockázatosabb adósnak számító ügyfélkör is bekerülhet a rendszerbe. A 2,5 százalékos marzs, amelyet a jegybank maximálisan engedélyezett a bankoknak a kölcsön folyósításában, sok kis céget kizárt korábban. Az idén tavasztól azonban a kockázatot részben átvállalja egy jelentős pénzügyi keret. Azt pedig még az átlagos halandó is tudja, hogy az olcsó hitelre nagy az igény. Egy felmérés alapján a növekedési hitelprogram második szakaszában nyújtott új beruházási és forgóeszközhiteleknek negyven, az uniós forrást előfinanszírozó hiteleknek pedig a húsz százalékát nem vették volna fel piaci kamatok mellett a vállalkozások. Ha a forintosításról esik szó, aligha vitatja bárki is, hogy a devizahitelek volumene Magyarországon jelentősen megnövelte a külső sérülékenységet, az árfolyamelszállások, a kamatemelések miatt pedig elviselhetetlen terhet jelentett a háztartásoknak, a vállalkozásoknak, de az államnak is. A kölcsönök konvertálásának jogi alapját azonban a Kúriának is meg kellett adnia ahhoz, hogy az aktus megtörténhessen.
A kormány és a jegybank reális döntést hozott tavaly ősszel, amikor törvényben rögzítette ennek menetét. Korábban nem pusztán a jogi, de az anyagi kondíciók sem tették lehetővé a forintosítást. A januári devizapiaci »vérfürdő« – amelyből hazánk kimaradt! – pedig alá is támasztja a verdikt helyességét. Gondoljunk csak bele, micsoda pénzügyi pánik lenne úrrá az országon, ha a hiteleket azóta háromszázas svájci frankkal számolnánk át.
Túlzás nélkül állítható, hogy a Matolcsy György vezette jegybank nem pusztán a gazdasági növekedéshez járult hozzá, hanem gazdaságtörténeti szempontból is korszakformáló döntéseket hozott, amelyeket lehet szeretni vagy nem szeretni, de elvitatni: aligha.”