A hallgatás csőbombája

„Amivel viszont nem lehet együtt élni, az az elhallgatásnak, a mellébeszélésnek a potenciálisan halálos verziója. Egyelőre kizárólag a parlamenti nemzetbiztonsági bizottság szocialista elnökének, Molnár Zsoltnak tűnt fel, hogy a magyar terrorelhárító szervek és egyéb hatóságok mélyen hallgatnak arról a csőbombáról, amit az M0-s autópálya egyik parkolójában hatástalanított május közepén a készenléti rendőrség tűzszerészszolgálata (lapinformáció szerint a helyszínre kivonult a TEK is, mesterlövész kíséretében). Pontosabban napokig hallgattak, majd a TEK kiadott egy közleményt:

»Az eddigi információk alapján nem merült fel ideológiai vagy politikai indíttatású terrorcselekmény elkövetésének gyanúja. A cselekmény a jelenlegi adatok szerint tehát semmilyen terrorszervezethez nem köthető, vallási radikalizmus sem áll a háttérben.«

Mint láthatjuk, a közlemény nyitva hagyja, hogy a hatóságok megelégszenek-e az »eddigi információkkal«, »jelenlegi adatokkal«, vagy esetleg nem zárják ki annak a lehetőségét (vö. munkaalapú társadalom), hogy új információkat, új adatokat gyűjtenek be, amikkel, ki tudja, új típusú kognitív folyamatok indulhatnak el a Teve utcában éppúgy, mint a Zách utcai TEK-központban. Ha viszont ennyi volt a vizsgálat, és elfogadjuk, hogy csak a jószerencsén múlt, hogy nem robbant fel 34 utas az M0-áson, végül is shit happens, akkor miért nyomoz a rendőrség emberölés kísérlete miatt? Miért nyomoz az ügyben az Europol? A terrormerénylet pár nap alatt kizárt, az emberölés kísérlete nem?

Nem illene pár szóval többel megtisztelni az individuumoknak azon halmazát, amelyet az egyszerűség kedvéért magyar népnek hívunk, és amely halmaz mégiscsak finanszírozza ezt az egész belügyi vircsaftot? Nem lehetne esetleg úgy hozzáállni egy ilyen típusú történéshez (napokkal azután, hogy a parlament nagy többséggel megszavazta katonáink részvételét az IS elleni harcban), hogy ránk is tartozik 34, magyar autópályán buszozó ember élete? Pláne, hogy külügyminiszterünk is erősen hangsúlyozza: »Őszintén és nyíltan kell beszélni a terrorizmusról.«”