Erdélyi skizo

„Vaskos szakirodalom állítható össze arról, miként állja útját folyamatosan a többség a magyarok jogkövetelő igényeinek, hogyan igyekeznek a hatóságok, állami intézmények elhinteni az érzést az egyik legnépesebb városi magyar közösség soraiban, miszerint nem teljes jogú tagjai a lakosságnak. Hanem csak albérlők.

Bár a Funar-korszakhoz képest számtalan téren történt előrelépés, és az együttélést teljesen más hangulat lengi be, az elnyomásról szólva sajnos indokolt a jelen idő használata. A román politikum, a román többségű városvezetés számára elsősorban a többnyelvű helységnévtábla az a neuralgikus pont, amelyen képtelen túltenni magát, és időről időre ürügyként bújik a közigazgatási törvény szabta húsz százalék mögé.

Holott jól tudjuk, hogy a jogszabályban nem tiltásként szerepel ez a kisebbségarány, és a helységnévtáblákat akár kétszázalékos magyarság esetén is ki lehetne függeszteni. Ha lenne hozzá jóérzés és akarat, utóbbiból főleg politikai. De nincs, mivel a román politikusok – élen Emil Boc polgármesterrel – támogatottságuk elveszítésétől tartva még a látszatát is elkerülnék annak, hogy engednek a magyarok követelésének.”