Az undor joga, avagy a megélhetési homofóbia természetrajza

„Amikor Bayer Zsolt a homoszexuálisok kapcsán az undor elidegeníthetetlen jogáról ír, már azt kívánom, hogy ne zuhanjon tovább a Fidesz népszerűsége. A vérszomjas tömeg halálbüntetéssel való kecsegtetése, alantas riogatás a bevándorlókkal, valamint jó köpködősen előadott buzizás kíséri az elvesztett kétharmadot dicstelen útján.

A halálbüntetés, a bevándorlás és a homoszexualitás egyaránt olyan témák, amelyekről lehet és kell is beszélni, ehhez azonban nélkülözhetetlen bizonyos értékközösség, egy minimálisan közös nevező. Ilyen lehetne a gránitszilárdságú Alaptörvény szerint a vasárnapi vásárlást nem kedvelő Jézus Krisztus, és a tőle tanult humánum. Nos, Bayer Zsolt az undorhoz való jogának megvallásával épp ezen tapos át. Ez rég nem szexuális preferencia kérdése: Bayer pontosan ugyanazzal a dühvel és megvetéssel ír homoszexuálisok tízezreiről, mint azokról a cigányokról, akik Szögi Lajost meglincselték Olaszliszkán. Azokhoz az indulatokhoz, amelyekhez akkor még egy gyilkosság tartozott, kilenc évvel később már elég néhány izzadt férfitest. Mit árul el valakiről, hogy ennyire képtelen disztingválni, ha meglát egy faszt?

A pszichológia ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy vagy Bayer Zsoltban, vagy valahol a környékén lennie kell egy saját szexuális vágyaival konfliktusban álló buzinak, aki addig torzította a személyiségét, míg a magyar társadalom végül megkapta ezt a sötét mágust. A marketingkommunikációs szakvélemény szerint a goebbelsi retorikával előadott buzizás, halálbüntetésezés és bevándorlózás épp olyan hatékonyan kelti fel a gyűlölködő proli tömegek rokonszenvét, mint a Gyurcsány kreativitását dicsérő kötelezés vagy huszonhárommillió románozás. A politológia arra az összefüggésre mutat rá, hogy Bayer csupán a gazdáját követi, aki a népszerű illiberális fordulat alatt olykor korrupciót, máskor szubhumán magatartást ért. Én pedig úgy gondolom, hogy ilyesmi akkor történik, ha a sav módjára hömpölygő cinizmus szétmarja az olyan alapvető belső műszereket, mint az elemi empátia, a lelkiismeret és az emberség. Bayer annyi időt töltött a lövészárokban, annyit mocskolt, és annyit mocskolták, annyiszor nézett félre, és annyiszor mészárolt megrendelésre, hogy már nem érez semmit, ha civilizációs határokat lép át. Nincs már belső iránytű, csak a gazda asztaláról lehulló falatok és a ballibsi hörgés az útjelzői.

A téboly pedig oly mértékű, hogy nem csak a keresztény-konzervatív világnézetet feszíti szét, de egyetlen publicisztika erejéig sem konzisztens. Az első tételmondat Bayer tollából így hangzik: »Legyetek homokosok, intézzétek a dolgotokat, ahogy akarjátok, és soha, soha többé ne akarjatok bennünket beavatni ebbe az egészbe.« Íme a második tételmondat: »Ugyanis mindenkinek legszentebb joga, hogy mit kezd saját nemi identitásával, és az is többek között, hogy ezt meg akarja-e osztani a világgal.« Az ellentmondás nyilvánvaló: Bayer arra szólítja fel a homokosokat, hogy soha, soha többé ne akarjanak élni a legszentebb jogukkal. Az első mondat Bayer Zsoltnak, a Nemzeti Együttműködés öklének a tollából származik. A második mondat szerzője az a Bayer Zsolt, aki a rendszerváltás hajnalán hithű liberálisként gyalázott mindent, ami az SZDSZ szerint nem volt kellően európai vagy modern. A probléma csak az, hogy a két mondat között nem huszonöt év van a magyar történelemben, hanem huszonöt sor a Magyar Hírlapban.

Az Adytól ellesett teátrális pózok rabságában tobzódó Bayer immár nem egyéb, mint saját megélhetési nagyotmondásának két lábon járó karikatúrája. Rég megtagadott és már elsajátított Bayer Zsoltok szuperlatívuszai hágnak egymás nyakára az erre irányuló reflexió legcsekélyebb jele nélkül. Ha úgy általában a buziskodásról van szó, a 2015-ös homofób Bayer undorodva köpköd, amint azonban fideszes politikusok esetleges buziskodása a téma, előkerül az 1990-es liberális Bayer, hogy a buzik legszentebb emberi jogait védelmezze. Ugyanolyan farkak és seggek, mégis mekkora különbség buziság és buziság megítélése közt!

Végül hadd köszönjem meg Bayer Zsolt penetráns polgárgárháborús pamfletjét egykori harcostársának, Ungár Klárának! Ő volt ugyanis az, aki Bayer homofób köpködésének előzményeként buzisággal vádolt meg két fideszes politikust. Ha buzik, ha nem buzik, amíg nyilvánosan nem buziznak, a velünk élő SZDSZ-nek kurvára nincs joga kényszer-comingoutoltatni őket. A kettős mérce, ez az aljas, karaktergyilkos tempó tette szitokszóvá a liberalizmust ebben az országban. Tanulságos tapasztalat, hogy Orbán és Bayer mellett Ungár is azon dolgozik, hogy ez így maradjon.”