„Manapság valamivel szofisztikáltabb módszerekkel történik ugyanez. Klaus Johannis elnökké választásával ugyebár bizonyítást nyert, hogy a kisebbségi lét akár a legmagasabb állami hivatalra is predesztinálhatja Románia polgárait. Szomorú, de igaz: a német politikai elit nagy többsége ezt ezek után el is hiszi. Nem kétséges, hogy e tévhitnek hamarosan gazdasági, befektetési következményeit is tapasztalhatjuk majd. A hadászati együttműködésben mutatott éltanulóság és a korrupció-ellenes küzdelem intenzitása okán Románia számára mostanság az USA is »kenyérre kenhető«.
A román külügyminiszter múlt heti budapesti látogatása újabb bizonyítékkal szolgált arra, hogy a ravaszkodás folytatódik. Az, hogy Aurescu a megbeszéléseket követően még Budapesten személyesen tájékoztatta a hozzánk akkreditált nagyköveteket, a diplomáciában merőben szokatlan eljárás – a tájékoztatás tartalmáról most nem is beszélve. Természetes, hogy a magyar kormány diplomáciai csatornákon mindezt szóvá tette.
Románia diplomáciai simulékonysága - vagy csalárd külpolitikai mimikrije - általunk nem egykönnyen leleplezhető, különösen olyankor, amikor mi látványosan nem az olcsó népszerűséget keressük sem Brüsszelben, sem Washingtonban. Pedig a romániai magyarságnak van néhány olyan ügye, a marosvásárhelyi orvosi egyetem esetétől az egyházi restitúción át a székelyföldi autonómia kérdéséig, amelyek rendezéséhez nem elég a hazai elszánás, szükség lenne külföldi szövetségesekre is. A mindnyájunk által viselt alkotmányos felelősség a határon kívüli magyarságért e szövetségkeresést is magába foglalja.”